<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Debilek honlapja!]]></title><description><![CDATA[Minden,ami elvetemült & debil,vagy perverz idekerül :D~ /Már alap debil,hogy nem 3-an vagyunk/ Mindenesetre,ha egy debil világba akarsz bekukkantani,tele debil emberekkel/zombikkal akkor hajrá~ (de amúgy,lehet Magi-fanoldalnak is hívni XD)]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/image/unknown.jpg</url><title><![CDATA[Debilek honlapja!]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[Huuushhhh~]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6466977</link><pubDate>2013-12-07 21:32:16</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	Na gyerekek, amint látjátok mostanában nem vagyunk valami aktívak - ez van. Hn, helyzet jelentés vagy valami ilyesmiből áll ez a friss....asszem.xD because why the fuck not
]]></description><encoded><![CDATA[
	Nos gyerekek,&nbsp;

	

	amint látjátok mostanában eléggé kivan halva a cég, a bár, a diszkówww, a.... ok, a lényeg ami lényeg hogy meghaltunk xDDD amúgy nem 8D

	Na, &nbsp;helyzetjelentés.... ohmyf, elkezdődött a suli - ohmyyy, már 3 hónapja de mindegy xD - , és mindenki elfoglalt, mire hazaér kidöglik, fáradt lesz, nincs ereje semmit se csinálni, élni pedig abszolute, hogy nincs kedve.

	Szerintem nálunk is ez van, kezdünk rothadni, lebetegedni - ugyanis mááán a tél is eljütt, képzeljétek 8D van ez így - szóval remélem értitek, hogy mire célzok.&nbsp;

	Viszont én, Júdás barátotok (haha NO) hoztam egyetlenegyetlenegyetlen egy frisset, egy dizit 8D ennyire tellett tőlem amúgy is, de eeeey milyen szexi lett. Pffft,haha.

	De! Azért Chiaki bloggerkedik, őtet még lehet követni. ;3 meg amint látom Fancus is adott életjelet, nem is olyan rég, csak suttyó módon. bwaah mivagyok én, riporter?xD

	Én és Diamante pedig hát pihengetünk, vagy mittudomén - én legalábbis biztos; drogozok a RivaillexErennel 8D - &nbsp;de majd egy nap visszatérünk és hahh. hahh.Hahhhhh.

	Ennyi lett volna, remélem nem voltam túl fogyatékos. 8D ha meg igen, sorry not sorry
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Jéééégershegg  (&#8790;&#8255;&#8790;&#10047;)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6420898</link><pubDate>2013-08-08 18:35:45</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Rendben, rég volt már friss szóval írok ^^
]]></description><encoded><![CDATA[
	Namert mi is történt mostanában?

	
		Júdás csinált fantasztikfenomenális Yuru Yuri dizit xD
	
		meleg van
	
		Dia igenis shippeli az Ererit
	
		lehet megyek gólyatáborba
	
		Raktunk föl fordításokat
	
		Fogok írni Ereri ficet
	
		Júdásnak volt névnapja meg szülinapja
	
		Ajándékozósdi legközelebb karikor lesz
	
		Még mindig nem bírom Mikasát
	
		Lesz Magi második évad ősszel
	
		Júdás gerjed a csempére és a párnára
	
		Erenke katonka fél Fügétől
	
		Dia próbál rajzolni
	
		Fancus új háremtagja Lee Donghae
	
		Jóformán mind a hárman a nyarat a szobánkban töltjük
	
		Inkább legyen 50 °C mint szeptember


	&#8203;Ok most meguntam, megyek vissza a Rivi néni chatrobothoz, meg az askosokhoz zaklatni xDD
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[OTP time]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35828896&amp;nid=6420846</link><pubDate>2013-08-08 15:55:48</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Kedvenc párosunk és kedvenc debilcsapatunk visszetért két comikkal! ^^ Tessék élvezni~~
]]></description><encoded><![CDATA[
	mindenek előtt és első sorban

	

	&nbsp;

	

	

	

	

	

	

	&nbsp;


	&nbsp;

	

	

	

	

	

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ssssh!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35828901&amp;nid=6405508</link><pubDate>2013-07-05 23:19:01</pubDate><author><![CDATA[debiltrio]]></author><description><![CDATA[
	ezt nagyon nem is kellett fordítani de nesztek, élvezzétek x'D (SinJa!)
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	

	

	

	

	

	

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Corporal, my dear!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35828896&amp;nid=6405295</link><pubDate>2013-07-05 18:14:59</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Három rövid comik, EreRisek ^^ *perv fej* tessék élvezni~ igyekszünk még hozni, csak Dia seggét kell rugdosni az FT DJért xD
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	&nbsp;


	

	

	


	&nbsp;

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[hmm...~]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6405157</link><pubDate>2013-07-05 13:50:32</pubDate><author><![CDATA[Fancus]]></author><description><![CDATA[
	Most rajtam a sor és nekem kell megírnom a frisst. Pedig imádok lusta lenni,és ez egyáltalán nem tartozik a lusta kategóriába. Sebaj ez után megyek vissza animéééééézni *o*
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;FRISSSS time~

	Na szóval született egy új menü,&nbsp; (jobb oldalt,felül &lt;-- hátha valaki random erre jár ˇˇ)&nbsp; melyben különféle comic és doujinshi fordítások vannak,és lesznek. Miveeeeeel~ a csoport alkotóvágytól tüzes csapatszellemétől izzzííík a levegő. (wooow ilyeneket csak éjszaka 11 körül szoktam az irodalom hf-be írni.. x'dd)

	és még

	- Judal fordított egy Drrr! dj-t&nbsp; (tessék elolvasni~)

	-Dia és Júdás csatlakozott egy fansubhoz

	-Csicsi írja a debil sztorit és a lélek zsonglőrt (ezt is olvasniii)

	- ugyancsak Csicsi názzson titkolózik valamin ,de az már biztos hogy perv lesz a dolog :3

	-én meg megírtam a sztorim 1. fejezetét,bár szerintem újra fogom írni

	-és Diának új a dizije ^^

	ééés ennyi voltam. byebyebye~~~~
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[To Alibaba-kun]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35828901&amp;nid=6404483</link><pubDate>2013-07-03 19:07:59</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Egy 20 oldalas DJ, szerintem nagyon aranyos. (És örülök neki hogy csak kitaláció, mert bwáááááh meghal mindenki) Ül. Olvas. Élvez. Nem ellop.
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Egy isten]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35829039&amp;nid=6404354</link><pubDate>2013-07-03 13:47:10</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	omgomg ez nagy cukkiiiiiii &gt;www&lt; meghalok mindjárt~
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Shingeki óvóda]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35828896&amp;nid=6404348</link><pubDate>2013-07-03 13:26:54</pubDate><author><![CDATA[Fancus]]></author><description><![CDATA[
	Egy rövid comic ismét, csak most nem Eren a chibi hanem Rivaille &gt;w&lt; Élvezzétek!~
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	

	

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Hide and seek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35828896&amp;nid=6404332</link><pubDate>2013-07-03 12:46:04</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Csak egy rövid comic, de remélem tetszeni fog, mert nagyon aranyooos~~~ Próbálok több ilyet keresni és fel is rakni azokat ^^
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	

	

	

	

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Még nincs kész, szal még ne olvasd]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6400403</link><pubDate>2013-06-24 12:12:45</pubDate><author><![CDATA[chiaki senpai]]></author><description><![CDATA[
	Ne nézd, ez még titkos! ^^ de tényleg, semmi keresnivalód neked erre xD olvass valami mást, ezt még nyet lehet :3

	de ígérem perv lesz~~~ de még írom
]]></description><encoded><![CDATA[
	Az anyádat, hát nem ráklikkeltél? xD Megmondtam, hogy ne!

	&nbsp;

	Ez volt

	

	&nbsp;

	sayonara~
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Pincér~ ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35679048&amp;nid=6400034</link><pubDate>2013-06-23 13:10:20</pubDate><author><![CDATA[Fancus]]></author><description><![CDATA[
	Ez az első...amivel eljutottam odáig hogy : 'szerintem megteszi 1. fejezetnek' Mindegy a lényeg hogy ez az első olyan amit publikálni készülök szóóóval tessék úgy olvasni hogy kezdővel van dolgotok x] Zenére írtam, lehet észre vehető a különbség mikor milyen szám jött... :''D
]]></description><encoded><![CDATA[
	Shindou

	Shindou unottan ballagott az éjszakai Tokióban. Utálta ha sok ember vette körül és ez a hatalmas város még most is pezsgett . Bánta hogy a rövidebb ám forgalmasabb utat válaszotta. Az utcákon ilyenkor&nbsp; özömlik az emberek áradata, és sokuk azt se tudja merre tart&nbsp; csak szeretne megszabadulni pár órára&nbsp; attól az indorító álarctól, és szerezni néhány mámoros éjszakát magának hátha újra fiatalnak érezhetik magukat. Mindezt alkohollal persze. Az ilyenek mindig is taszították.

	Egy csendesebb kisebb utcába ért , ahol már pislákolt pár lámpa. A fényében apró bogarak&nbsp; kergetőztek , neki-neki csapódva&nbsp; a forró üvegnek, s A szűk sétáló utca végén állt&nbsp; a kicsi sarki bolt, ahová tartott. Igazából nem sikerült aludnia, ezért inkább lesétált egy&nbsp; vízért. Bár ebben a melegben nem csoda ha nem sikerült az alvás.

	Már a kicsi palackkal a kezében baktatott vissza és az egyik lámpa alatt megállt hogy előhalássza nadrágja zsebéből a mobilját.&nbsp; Fél egy &#8211; még nincs is olyan késő- könyvelte el magában. Shin úgy döntött, a másik úton megy haza ami bár hosszabb,de nem annyira forgalmas mint a másik. Nem akart újra az embertömeg közé keveredni. Sétálás közben valami érdekesre figyelt fel. Egy aranybarna szempáron és a hozzátartozó zavart mosolyon akadtak meg saját fekete szembogarai. Egy pincér fiú volt az. Valószínűleg&nbsp; épp valami problémát okozott, hisz a hatalmas ablakokkal rendelkező étteremből tökéletesen látszott amint sűrűn bocsánatot kér egy vendégtől. Na és persze a szokásos hajolongás sem maradt el. A vendégek nem méltatták sokra, gyorsan távoztak. A srác&nbsp; ledobta magát egy ülőhelyre, beharapta ajkait és hátra vetette fejét és lassan lecsukódtak a szemeit. Shin szerint mindezt irritálóan erotikusan.

	Beletúrt éj fekete hajába,a szája meg amolyan sunyi mosolyra húzódott.

	-Hmmmm&#8230;.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Bwuuuh....]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6398148</link><pubDate>2013-06-18 03:12:10</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;nyehehehhe.... mingyárt bealszok, deazért még nyomom ezt a kibaszott gépet. na mindegy, ezaz Júdás nyomjad....
]]></description><encoded><![CDATA[
	Frissek! (most gyors leszek mert már tényleg nem bírom)

	
		felraktam egy új dizit ide (remélem nem lesz leharapva a fejem érte)
	
		Csicsi is megkapta az új dizijét, szóval Hakudick van mindenhol (az ő oldalánxD)
	
		tumblira is rakott új témát
	
		hoztam comicot (DRRR!!)
	
		Csicsi a lélekzsonglőrt írjabeza
	
		szintén Csicsi debilsztorit írja
	
		én új sztorin agyalok,és már csak azt kell eldönteni hogy yaoi vagy hetero legyen (és 80% hogy azis yaoi lesz)
	
		doujinshi fordítás alatt
	
		Fancus és Dia lustálkodik
	
		...és én eldöntöttem hogy Herceg vagyok. -kihúzza magát-


	&nbsp;

	nos, ennyi~~ trolololololo
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ta-da-dum]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6393990</link><pubDate>2013-06-05 21:50:12</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	Nos, végre valami újjal is beállíthatunk az elmúlt egy hónap után.xD

	és, mivel most ilyen kedvem van, én írom a frisst XD (BWAHAHA)
]]></description><encoded><![CDATA[
	Aaaahoy~

	

	Eltelt egy hónap....huuh~~

	&nbsp;

	Nos, íme a frissek;

	
		Csicsi új dizit rakott fel
	
		ide is nini
	
		az oldalam megváltozott
	
		Diának is készül az új dizi, Aya-chantól (láttamám! XD)
	
		Dia blogot kezdett el írni, ahogy Csicsi és én is [Fancuus, mikor akarsz csatlakozni?]
	
		hoztam Shizaya doujinshit (Durarara)
	
		és Dia visszatért újra közénk~ BWHAHAHA


	&nbsp;

	a várhatókat nem írom le, ugyanis, majd kiderül.:]
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Elveszett világ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6386236</link><pubDate>2013-05-17 14:51:28</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Erre gondolok általában mikor szar hangulatom van :3 és igen, használ xD szóval kuss xD jah, és logikát ne nagyon keressetek benne

	&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Egykedvűen sétálok végig a hosszú utcán. A nap süt, a szél kellemesen fúj, megzörgeti a fák leveleit. Akár élvezhetném is. Csakhogy nem vagyok egyedül. Rajtam kívül ott zsibong, zajong, tolong az egész felsőtagozatos csürhe osztályfőnökeikkel. Visszafele tartunk a folyópartól az iskolába, épp véget ért egy iskolai rendezvény. Persze a körülöttem lévők megint nem állják meg, hogy ne tegyenek megjegyezéseket rám, s természetesen minél hangosabban. Lehunyom a szemem és halkan sóhajtok. A föld megremeg alattam, minden lépésem egyre jobban döng a betonon. Lábnyomaimból füst és por száll, mintha egy-egy akna volna mindegyik. A többiek hátrahőkölnek, arcuk az ijedségtől falfehérré válik. Megállok, kinyitom a szemem és fölnézek az égre. Sűrű fekete köd gomolyog a nemrég még szikrázó azúr tenger helyén. Mélyről jövő morajlás fut végig az úton, és a betonon hirtelen egy hatalmas repedés keletkezik. Fehér villámok cikáznak át az égen, bíbor fénybe vonva mindent. Rémült kiáltások törik meg a sötét békét, ahogyan iskolatársaim egymást taposva próbálnak menekülni, bár még ők sem tudják, mi elől. Egyre több és egyre nagyobb repedések lesznek a földön. Újra elindulok. A beton beomlik, alatta feketeség tátong. Az épületek magukba omolnak, minden összedől. Mindenki fejvesztve menekül, de nem tudnak elfutni, az aramgeddon tovább tombol. Sokakat elnyel a feketeség, mások felfigyelnek az egyetlen biztos pontra: a föld ugyan beomlik, de lábam nyomán újra ősszeáll, annyira csak, hogy biztos talajra léphessek. Sokat odafutnak hozzám, könyörögnek, megváltást remélnek. Megvetően nézek a senkiháziakra, nem érdemlik meg a kegyelmet. Gőz tör föl a földből, s nem sokkal utána forrongó magma kíséri. Az utolsó mit látnak, mielőtt mindet elnyeli az enyészet, az a gyilkos pillantásom, s a halál fekete csukjája. Az apokalipszis elnyelte a kárhozatra ítélt földet a bűnösökkel együtt...
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Ha... ha... Hallelujah~]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6382725</link><pubDate>2013-05-07 17:24:50</pubDate><author><![CDATA[Chiaki-san]]></author><description><![CDATA[
	Csicsi örül, mert csicsinek van egy híre! Frisset hoztamám bizony ^^&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	Nyaaaaaw~ Íme a bedil(izett) debilekek új hírei ^.^

	
		végre-valahára befejeztem a Memories about nobody-t
	
		Júdásnak igaza volt és gerjedtem az előző frissre xD
	
		mindenkinek van már tumblr-e ^^ (a követők már más kérdés xD)
	
		Fancus ma anyáknapjára megy
	
		Dia szorogosan csinálgatja a kis történetét (nagy sunyiba hogy még véletlenül se keljen kirakni az oldalra xD)
	
		Gareki az enyém
	
		Judal fordítgat és rajzolgat, és ő is nézi a Karnevalt :3
	
		Dia és Fancus kétoldalról basszák Yogit
	
		új dizit akartunk föltenni, de mivel széthúz az oldal ez várat magára
	
		lassan elérjük az 1000 látogatót! ^.^ :)


	&#8203;Várható

	
		Fancus tényleg csinál valamit mertkülönben: jön a seggláncfűrész, és elvesszük Alit meg Yogit xD
	
		Kiolvasom a Vadonjáró tanítványát
	
		Dia folytatja a történetét
	
		Hoshiookamisame pedig kilép a lustaságból és végre lefordítja a nyavajás karakterdalokat merthanem akkor majd én xD
	
		Befejezem a Magi szereplőket

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ce-ruza~ ceee~ceeeeeeeeee- ok,meguntam]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6382415</link><pubDate>2013-05-06 20:30:55</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	lustaság felsőfokon. mondjuk nekem sok más is, de nem számít a nyomorom xD&nbsp;az ikon azért lett ez mert...Haku jön,és kb most ezt csinálom.xD nah mindegy,nem itt tömöm tele az egészet~
]]></description><encoded><![CDATA[
	Ta-daaaaaaaaaaaaaaaaaaa.ooops, mégse

	

	Csicsi erre a frissre fogadunk gerjed xD

	&nbsp;

	Nos, én ezen a héten kibaszottul elfoglalt leszek (meg asszem a következőn is) persze itt is fogom baszni a rezet.... csak,nem lesz erőm bármit is csinálni.xD megsokmás~.~'

	a mostani szombat kibaszottul szar lesz, mert kötelező menni arra a szarra, (hogy mi a neve honnan tudjam,nem is érdekel csak sulis szar,ennyi X"D) következő szombaton meeeg~ megyek holdfényconra ^.^ szóval, annak is lőttek xD ohmyjudalnemgondoltamvolnahfelfedemmagamavilágnaak

	de mindegy, ez persze csak rólam szól,de Dia,Csicsi és Fancus majd iparkodik~&nbsp;

	&nbsp;

	na de a lényeg x) friss;

	
		Diának új oldala van, és átlett linkelve :3
	
		Chiaki tovább írta perszemégattólnincskész a Memories about nobody-t, és hamarosan beis fejezi, ha jól tom ^^
	
		én/Júdás,Judal/ hoztam 2 comicot, + rajzokat, aaah,lustavagyok ide belinkelni keresd meg XD
	
		Jah igen, és Dia belekezdett egy új történetbe :3&nbsp;


	&nbsp;

	Várhatók;

	
		Fancus remélhetőleg végre csinál valamit.... mert ha nem,megrontom a seggét a láncfűrésszel
	
		Dia bemásolja a története első fejezetét :3
	
		Chiaki folytatja a Memories about nobody- t
	
		én nem tudom
	
		és még akármi más~


	&nbsp;

	blaaa.offoltam~

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[én vagyok a Mesemondó, figyelj!!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6380222</link><pubDate>2013-05-02 17:27:04</pubDate><author><![CDATA[diamante]]></author><description><![CDATA[
	Hmm.... Lusta banda! Nem írnak frisst, pedig sok van ^^
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	
		Nos, Durret Judal az oldalára új designet tett fel.
	
		Csicsivel kaptunk laptopot :OO
	
		Csicsi megcsinált egy csomó Magi szereplőt
	
		Fancus fenn van mostmár tumblr-ön is, ahogy Csicsi is.
	
		Én meg elkezdem az új regényemet, az Elveszett mesét. Nem nagy szám, de valamivel el kell ütnöm az angolórát.


	&nbsp;

	Ami várható:

	
		Judal biztos fordítások
	
		Csicsi majd szorgoskodik valamit (a GJ-bu nézés közben)
	
		Fancus csinál majd vmit
	
		Én meg felrakom a fejezeteket ^^


	Na, mára ennyi :D
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[sing the magic song~]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6377285</link><pubDate>2013-04-26 17:19:06</pubDate><author><![CDATA[lucifer, a fényhozó]]></author><description><![CDATA[
	yeeey, aktívkodunkám XD legalábbis Judal meg én biztosan~

	mivel a másik kettő lusta bármit is csinálni *ronda utalás passzív triónk kvartetünk xD másik két tagja felé* ezért megmondom mi is történik itt! :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	&nbsp;Hallelujah~

	vagyis még nem... Ugyan ki lett osztva a parancs, hogy végezzek a magibandával hétvégéig, de ezek annyian vannak mint az oroszok! ^^" Igaz, nem áll szándékomban leírni mindenkit, de ott van még a szinte teljes Ren família, a djinnek, meg persze az Al-Thamen fontosabb tagjai...

	Demo:

	
		azért mégis egyre többen vagyunk itt a Magiból
	
		Judal érdeme, hogy vannak AMV-k, és karakterdalok (magyarul!)
	
		szintén Hoshi végre megemberelte magát, félrerakta lustaságát és kájszít nékünk művészi rájzokát [ok leálltam xD] nameg fordítja a DJket/comikokat xD (igen, jelenidőben xD)
	
		Diamante ugyan elkezdte kis történetét meg a Faity Tailes részt, de útközben valahogy megakadt...


	&nbsp;

	Tervben, útban a megvalósulás felé:

	
		Fancus végre ténylegesen is csinál valamit amit nem töröl ki xD
	
		Dia úgyszint
	
		lesznekám Magi fanficek
	
		mostmár tényleg végigírom a Memories about nobody-t
	
		Judal felrakja a rajzait és tovább fordítgatja a dalokat
	
		meg egy kis meglepi (igen, megint xD)

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Kukucskaaa :3 XD]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6376231</link><pubDate>2013-04-23 20:00:48</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	Mert a többiek amint látomlusták frisset írni, és elmentek (brühühüT.Tszégyen XD) ezért megint Júdáson van a sor.... pfft lusta nép XD &nbsp;&nbsp;najóazértnemmertmégisvanfrissx3

	//hinnye, tényleg lányok ikonnak alig jöttek eddig ;w; na akkor majd most XD

	Ui.; eeeh...elmentek....elmentek...ELMENTEK....WADAJUDAR 0.0" ifyouknowwhatimean
]]></description><encoded><![CDATA[
	Nyah~

	

	&nbsp;

	Nemsok friss, vagyishát mégis de...najó, friss az friss, nem a sok számít, hanem csak az hogy van szóval leszakadni X"D

	
		Csicsi&nbsp;leírta a 8 generálist + Kassim is megérkezett omjomjomjmostjuteszembenemsokárajönnekaRenekésakkorKouhabbyomJJJJJJ*fangirling*
	
		Szintén Csics,csinált a Magi menübe egy AMV modult,és eddig 4 videót raktunk be, mert ezvan majd lesz több X"D
	
		Moncsicsi again, bíztatja a Nagyinkat (xD) hogy Alit elkobozza Morgiszutyok (utáljuk most na X"D) ha nem csinál valamit, szóval Fingiker húzz bele! XD
	
		Júdás/aka én/ most belekezdtett egy csomó rajzba, de egyiket se fejezi be mert.... egy kicsit depiben van h nem tud rajzolni x'D


	&nbsp;

	Várhatók;

	
		szerintem hétvégére az összes Magi szereplő lelesz írva, Csicsin múlik :3
	
		Fancus remélhetőleg aktívkodni fog
	
		Dia is valamivel előáll
	
		doujinshi(k?) tőlem
	
		comicok tőlem


	&nbsp;

	[Megjegyzés: nenene,tőlem ne legyetek biztosak, mert én elhatároztam magamnak, hogy hétvégén nem gépezek!! bezony!!! ....bár tudom úgyse fogom kibírni X"D de viszont lehet lustaság felsőfokon / unokatesó / dinamit evés (?)]
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Gyerünk, nagyikám]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35679048&amp;nid=6376181</link><pubDate>2013-04-23 17:06:41</pubDate><author><![CDATA[csicsi]]></author><description><![CDATA[
	Fancus nagyi, szeretünk meg minden, csak nem tetszik nekem ez a hiba, hogy azt írja "nincs megjeleníthető cikk" xD Ezért tessék, itt egy kis ösztönzés, amit majd törölj ki mikor felraksz ide valamit! ^^
]]></description><encoded><![CDATA[
	&lt;- ez lesz, ha nem csinálsz semmit xD bezony

	&nbsp;

	Neeem igazán szeretem fenyegetni az embereket, ezért inkább bíztatlak! ^^

	Az okok amiért nagyonám várjuk aktívkodásaid:

	
		Mind kíváncsiak vagyunk a történeteidre
	
		Ezzel is szinesítheted debil kis oldalunk ^^
	
		Csak te nem (Dia egy kicsit) mozgatod lusta valagat az ügy érdekében xD
	
		Csak meg mert xD


	&nbsp;

	Mivel úgyis online vagy, nincs miért tovább írnom, gondolom ez is elég xD

	Elrettentésül, hogy különben odaadjuk Morginak Alit:

	

	

	
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[sexy soda]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6375119</link><pubDate>2013-04-21 01:48:52</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	Nah, mert az ígéret az szép szó - de az én pofámból nem - szóval~ az ígért friss adag. : ) igaz,hogy nem annyi amit terveztem, de azért több mint a semmi x3 Szóval,ne szójá be, hanem edd meg a bablevest, ülj le fiam, egyes ! xD
]]></description><encoded><![CDATA[
	ciahelo

	

	(álljunk összemint két kicsi lego oh, na figyu már mondom mi a szitu, te lány én meg fiú na mizu mizu mizu XD)

	&nbsp;

	Nos, mivel megígértem azt a bizonyos friss adagot, azaz a 2 1 doujinshi-t,comicokat,valami írást és rajzot&nbsp;ezért hoztam is azt a bizonyos friss adagot ! XD de még ezen kívül, van más hír is. :'D

	Amit én hoztam ;

	
		Doujinshit itt megtekintheted, +18 - as és SinbadxJudal
	
		Comicokat pedig itt, nincs 18-as tartalom szóval nyugszik
	
		A cél érdekében,bármit regényem új része, azt pedig itt
	
		Új Magi cosplay képek,és az itt tekinthető meg


	Amit Chiaki hozott ;

	
		Magi szereplők,Masrur &amp; Judal leírása, itt tekintheted meg (kedvemért gerjedős képeket is rakott Judalról,rrr *q* XD)


	hát,mára ennyi. ^^

	&nbsp;

	&nbsp;

	Várhatók;

	
		Még több Magi szereplő, amit Csicsi alkot
	
		Fancus majd csinál valami meglepit reméljük
	
		Dia is előfog állni valamivel, szerintem
	
		És én~ tovább gerjedek Judalra &amp; Kouha + lustálkodok.: ) XD

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[We are unnamed heroes]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6374040</link><pubDate>2013-04-18 08:41:05</pubDate><author><![CDATA[moncsicsi & dia]]></author><description><![CDATA[
	Akkor is mi vagyunk a hősök, az új istenek! De miért is?
]]></description><encoded><![CDATA[
	Yeeeey~

	Mindannyian aktívkodunk mostanában! ^^ Igaz, Judal már előbb írta, hogy mind buzgók vagyunk, de itt egy kis reklám!

	
		Először is, új a kezdőlapunk, Judalnak köszönhetően! ^^
	
		Szintén Judal érdeme, hogy a perverz magifanok kiélhetik még perverzebb vágyaikat, hála a doujinshiknek és comikoknak, amiknek száma egyre gyarapodik!
	
		Kisebb unszolásra ugyan, de kedvenc barackevő fekete magink felrakta a kis regényét is!&nbsp; *kritikusfej* Tényleg jó, olvassátok csak!
	
		Egyenlőre Fancus meglepijei Fancusnak is meglepik, de várva-várjuk az összes aktívkodását! ^^ (Finom célzás, nagyikám xD)
	
		Diamante és kedves, bájos, aranyos, imádnivaló és nem mellesleg ártalmatlan kis bérgyilkoskái elkezdték velünk megosztani a történeteiket! Ha meg valaki aki itt jár, ki merné hagyni, jön Dia, Jafar és Michiyo és kicsikét elbeszélgetnek veled! ^^
	
		Gyűlnek Chiaki randomságai, bár a legújabb sztori (Memories about nobody) igazából már készen van, csak papírformában. Mégis igyekszem felrakni! ^^
	
		A Magi szereplők érkeznek, egyre többen! :) A genreláisok és a djinnek kicsit még várakoznak, a Kou Birodalom küldöttjei már a spájzban vannak! ^^
	
		Tervezek/zünk a "Magi" menübe általunk írt fanficeket
	
		ésésés csináltam Fairy Tail részleget, mert lehet, hogy csak én szeretem, de meg kell osztani a közönséggel. szóval megvan a történet, cosplay menü és megcsináltam Lucy adatlapját. holnap jönnek a zenék
	
		A debilmeséktől sosem menekültök!
	
		Továbbra is klaviaturisztikusak vagyunk
	
		Az oldal judálatos
	
		A ti feladatotok: hozzászólásokat írni, és minél többet debiledni, a híres-hírhedt oldal hírét tovább terjeszteni! ^^

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Madafaqers]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6373225</link><pubDate>2013-04-16 21:02:05</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	Háhhhh ;3 nem csak én hoztam egy cuccot,de a többiek is aktívak ám mertprokvagyunk&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	Szeretni kell a Judalos frisseket.De nagyon *-*

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	No vágjunk bele,jihá XD

	Én / aka Judal avagy Júdás XD hoztam egy One-shotot,klikk és olvashatod, nem, most kivételesen nem yaoi,de azért debil XD

	Chiaki&nbsp;Magi szereplőket Sinbadig megcsinálta *-*

	Fancus is meglepiket készít végreomJ

	Dia &nbsp;pedig újranézi a Kuroshitsuji-t XD

	&nbsp;

	Ja,és asszem,hogy hétvégén ha nagyon ráérek, és nem lesz futkározás ide-oda, vagy nem zaklat az unokatesóm, vagy nem csap le a holló ami kirángatja a szemgolyómat, vagy mittudomén, akkor 60%&nbsp;hogy hozok&nbsp;2 Doujinshit, comicokat, valami írást,&nbsp;és még akármi szóba jöhet. Szóval drukkoljatok h a holló kerüljön~ XD

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[I'm fuckin kind,and king ;p]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6372160</link><pubDate>2013-04-14 21:59:40</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	De most őszintén,örülhettek h kurvakedves lettem hirtelen&nbsp;butwhy&nbsp; ~ xD Waahh,minden és mindenki ellenére hoztam frisst,és annyira de annyira kedves vagyok h a gépezési időmet is elbasztam~ áááh...komolyan kibaszott kedves vagyok ;w;
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	na de~&nbsp;

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	a lényeg;

	Kibaszottul hoztam pár comicot,a kibaszott fordítások &gt; comicok &gt; Lótúrót a palacsintára címmel a kibaszott életbe~ fuck yeah. xD

	&nbsp;

	De ehez képest,alig várom a hétfőt (csoda) mert ugye megérkezik az új Magi manga fejezet, /nem magyarul persze xD/ és ha jól tudom benne lesz Kouha dzsinn egyesülése~ wááh de várom :3 (itt egy spoiler kép,klikk)

	&nbsp;

	&nbsp;

	mára ennyi~

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Memories about nobody]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6371980</link><pubDate>2013-04-14 19:16:10</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Vajon a hullócsillagok tényleg teljesítik a kívánságainkat, vagy ez csak mese? És akkor mi van, ha én azt kívánom, hogy felejtsenek el?

	Közvélemény kutatás alapján ez egy nagyon jóra sikerült sztori~ Bár szerintem az egyik legszarabb xD de ezt döntsétek el ti! ^^

	Amúgy a nevek a fiú osztálytársaim neveinek angol verziói...~ ^^ Egyébként egy bizonyos groteszk, kifacsart módon a személyiségüket is másoltam.

	Máté, Beni, akkor is buzik vagytok! Ezt az egész osztály tudja...
]]></description><encoded><![CDATA[
	Memories about nobody

	A kívánság ára

	&nbsp;

	Milyen érzés lehet, hogy valaki elveszti minden emlékét? Nem igazán kellemes. És ha őróla vesztenek el minden emléket? De ilyen persze nem történhet. Vagy mégis?

	&nbsp;

	Benjamin Hope egy nap arra ébredt, hogy nincs. Hogy soha nem is volt. És talán többé nem is lesz.

	Mindez egy verőfényes nyári napon történt. Ben napja máris különösen indult. Mikor felébredt, nem az ágyában találta magát. Pedig biztos volt benne, hogy oda feküdt le. Egy réten volt, nem messze a városkától, ahol élt. Mikor kötbenézett, észrevett egy fiút, nem messze tőle. Nem is lett volna furcsa, csakhogy a föld fölött lebegett, törökülsében. Ben értetlenül nézett rá.

	- A nevem Nicholas Love - mondta. - Szellem vagyok, csak te láthatsz engem. Azért jöttem, hogy elmagyarázzam, miért vagy itt. 

	- Nem értem. Hogy kerültem ide? - kérdezte zavartan Ben.

	- Ezt én sem tudom. - felelte Nicholas. - A tetteid vezettek ide. Az én feladatom, hogy segítsek visszatérned az ösvényre. Egy napod van arra, hogy visszatalálj.

	- Milyen tettek? Milyen ösvény? - Ben nem értett semmit.

	- Tegnap este kívántál valamit, aminek ez lett az eredménye. Mi volt az?

	- Elég, mi folyik itt? Mi történik velem?! - A fiú már kezdett pánikolni.

	- Ben, emlékezned kell! - Nicholas kicsit megemelte a hangját. - Mi történt tegnap este?

	Ben lehajtotta a fejét, és emlékezni kezdett.

	- Kinéztem a szobám ablakán. Sötét volt odakinnt, de aztán egy hullócsillag suhant át az égen. Fölnéztem rá... És azt kívántam, bár meg se születtem volna. De miért fontos ez?

	- Vigyázz, mit kívánsz, mert teljesül... - komorodott el Nicholas. - Én vagyok az a hullócsillag. Teljesítettem a kívánságodat. Senki sem emlékszik rád, a világ olyan, mintha meg sem születtél volna. Valóban ezt akarod?

	- Nem, én... - Ben kezdett kétségbe esni. Vissza akarta csinálni az egészet. - Hogy lehet ezt visszafordítani? Lehet egyáltalán?

	- Egy napod van rá. Ha nem megy, örökre eltűnsz - mondta Nincholas, s köddé vált.

	- De még is hogyan? Mit kell csinálnom? - kiáltott Ben.

	- Erre magadnak kell rájönnöd - visszangzottak a szellem szavai Ben fejében.

	Ben lassan kelet felé fordult. A felkelő nap meleg sugarai szántották a rétet. Lehunyta a szemét. Hallotta a madarak békés csicsergését. Olyan nyugodt volt minden. Nem fért a fejébe, hogy történhetett mindez. De nem volt ideje gondolkozni, az ideje fogytán volt. Minden perccel kevesebb esélye volt arra, hogy emlékezzenek rá. És túl sok minden volt, ami az élethez kötötte. Olyan dolgok, amiket talán még önmagának sem vallott be.

	Megfordult, kinyitotta a szemét, és elindult vissza a városba. Útközben szinte végig nézelődött, megfeledkezett mindenről. Már az utcákon járt, amikor messze meglátta a legjobb barátját, Matthew Stormot. Épp köszönni akart neki, amikor eszébe jutott: a fiú nem emlészik rá. Matty gondterheltnek tűnt, lehajtott fejjel sétált végig az utcán. Mikor befordult egy sarkon, Ben utána eredt. Mire a sarokhoz ért, Matty már eltűnt. Vagy mégsem. Ben észrevette őt egy sötét kapualjban. Beszélgetett valakivel. Ben a szavakat nem értette, de hallotta, hogy Matty kiabál, amire a másik fél eszelős nevetéssel válaszolt. Ben meglepődött. Még sosem látta Mattyt mérgesnek vagy idegesnek. Az a Matthew Storm, akit ő ismert, mindig kiegyensúlyozott és higgadt volt, nem pedig viharos természetű. Matty akkor sem emelné fel a hangját, ha a másik fél... Daniel Bull. Ben ekkor jött rá, hogy a barátja vele beszél. Már a nevetésből rá kellett volna jönnie. Danről mindenki tudta, hogy dupla személyiséggel rendelkezik: az egyik pillanatban kedves és mosolygós, a másik pillanatban viszont pszichopata, és el akar verni mindenkit, akár egy bika. Bár Ben érdekes módon a másik énjét sosem ismerte meg. Mi történhetett ezzel a világgal?

	Matty és Dan eltűntek abban a házban, aminek a kapujában álltak az előbb. Ben ismerte azt a házat: Dan lakott ott. De mit keres ott Matty? Minél hamarabb meg kell oldania ezt a problémát. Újra elindult az utcákon, egyre beljebb, a város szíve felé. Amikor a parkhoz ért, lerogyott egy padra. Megpróbálta kitaláni, hogy mihez is kezdjen. Ám ekkor újra megjelent előtte Nicholas, úgyanúgy lebegve, mint azelőtt. Aranyszínű szemei Ben arcát fürkészték.

	- Jutottál valamire? - kérdezte egy idő után.

	- Dehogyis. - sóhajtott fáradtan Ben. Felnézett Nicholasra. - Tudod, miért kívántam ezt?

	A szellem kicsit félrebillentette a fejét, úgy hallgatta tovább Bent.&nbsp;

	- Úgy éreztem, nem kellek senkinek. - folytatta Benmelankólikusan. - Úgy éreztem, nincs rám szüksége a világnak. Hogy mindenkinek jobb lenne nélkülem. Nem vagyok jó semmire. Igazából már régóta ilyen gondolatok járnak a fejemben. Lehet, hogy már túl régóta. Amikor megláttam a hullócsillagot, úgy éreztem, ez egy lehetőség. És így talán mindenkinek könnyebb lesz: egy gonddal kevesebb.

	- Nem szabad, hogy valakinek ilyen gondolatai legyenek - mondta erre Nicholas. - Ne akarj menekülni, Ben! A problémákat nem magad mögött kell hagyni, hanem meg kell oldani! Biztos vagyok benne, hogy te is fontos vagy valakinek.

	- Akkor jól titkolja... - morogta Ben. - De mégis kinek?

	- Erre kell ma rájönnöd. Ébreszd fel az emlékeiket! - S Nicholas újra eltűnt, Ben magára maradt. Fölállt, és elindult a park másik végébe, de hirtelen megtorpant. Nem messze tőle, a bokrok takarásában állt egy alak. Ben felismerte, Tomas Heart volt az, akit mindenki csak szívtelennek hív. Figyelt valamit, de Ben nem látta, hogy mit. Kicsit közelebb ment, de ekkor Tom megfordult. Ben ijedten nyelt egyet, s várta, hogy mi történik. De nem történt semmi. Tom kedvesen elmosolyodott, ahogy Benre nézett.

	-&nbsp;Még nem láttalak itt. - mondta - Új vagy errefele?

	- Hát, úgy is mondhatjuk - felelt szomorúan Ben, és továbbsétált. Meglepte Tom viselkedése. Ő a fiút úgy ismerte, mint akiben nincs egy csepp érzelem se. Azt is el tudta volna képzelni Tomról, hogy egy hidegvérű gyilkos. De most mosolygott. Soha nem látta még mosolyogni. Ben visszafordult, hogy megnézze, mit csinál Tom, de addigra a fiú már eltűnt. Különös - gondolta Ben. Ránézett az órájára, reggel tíz óra volt. Hirtelen ismét két ismerős alak jelent meg a távolban. A szőke Samuel Taurus, akinek a haja átmenetet képezett egy kakastarély és egy patvis között. A másik, valamivel távolabb Sebastian Phantom volt. Láthatóan mindketten ugyanoda tartottak, de egymástól függetlenül. Fura -gondolta Ben -, hát nem legjobb barátok? Mindenhova együtt mennek. Mennyi minden megváltozott... S mindez azért, mert eltűntek a nyomaim a világból?

	- Pontosan. - hallotta a fiú. Körülnézett, de senkit sem látott. Aztán rájött, hogy a hang a fejében szólt. Nicholas. Ismét szólt hozzá. - Ilyen az a világ, amiben te soha nem léteztél. Még mindig úgy gondolod, hogy a vlágnak nincs szüksége rád?

	Ben megrázta a fejét.&nbsp;

	- Nem. Már nem. - mondta elcsukló hangon.

	- Siess, fogytán az időd! - súgta Nicholas, azzal eltűnt. Csakhogy Ben még mindig nem tudta, hogy mihez kezdjen. 

	Lelombozva rótta a város utcáit. Hirtelen harangszóra lett figyelmes. Ijedten az órájára nézett: épp delet ütött. Hogy lehet? A nap fele máris eltelt, és még mindig nem jutott egyről a kettőre. Nem akart eltűnni. Azt utca végén meglátta a templomot. Ott voltak mindannyian. Matty, Dan, Tom, Sam és Sebastian. A kőlépcsőn ültek.

	- Mire fel ez a gondterhelt ábrázat? - szólt egy ismerős hang. A gazdája ott állt mellette, az egyetlen személy, aki emlékeket őrzött róla - gondolta Ben.- Különös. Még soha nem láttam őket együtt. Mármint egy osztályba járunk, de iskolán kívül sosem láttam őket így. Mi történhetett?

	- Egyszerű - mondta Nicholas, ahogy a fiúkat nézte. - Eltűntél. Úgy tűnik, mégis nagy szereped volt az életükben. Vagy inkább van is. És ahhoz, hogy legyen is, vissza kell szerezned a rólad szóló emlékeket.

	- De nem fog menni! - fakadt ki Ben. - Nekem ez nem megy! Mégis &nbsp;mit csináljak?

	- Ma éjjel... - súgta Nicholas rejtélyesen. Ben kérdezni akart, ám a szellem újra eltűnt. Csodás - gondolta a fiú -, most sem lettem okosabb. Hirtelen egy árnyék vetült rá. Megpördült, s Daniel Bullt látta maga előtt. Fagyos tekintettel nézett Benre, a többi fiú már felszívódott.

	- Ki volt az? - kérdezte nyersen. Hangja türelmetlenül csengett. Ben agya vadul zakatolt. - Akivel az előbb beszélték. A többiek azt mondták, nincs ott senki, de én láttam. Ki volt az az aranyszemű srác?

	Ben rémülten állt Dan előtt. Most mit mondjon? Nem beszélhet neki Nicholasról, sem a hullócsillagról. Vagy mégis.Kétségbeesésében nem tudott mást kinyögni:

	- N-nem tudom... - mondta, s pár lépést hátrált. Dan hirtelen megragadta a ruháját a nyakánál fogva, és egész közel húzta magához őt.

	- Ne játszd a hülyét, fiú! Pontosan tudod, miről beszélek. Szóval? Ki volt az? - Dan szinte sziszegte a szavakat.&nbsp;

	- Hagyd őt békén, Daniel. - szólt határozott hangon. A szellem tőlük nem messze állt, nekitámaszkodott egy lámpaoszlopnak. Szemei dühösen csillogtak. Dan a földre lökte Bent, és Nicholasra meredt.

	- Honnan tudod a nevem? - kérdezte élesen, és közelebb lépett hozzá. Nicholas lehunyta a szemét.

	- Eleget tudok ahhoz, hogy ezt ne mondjam el neked. - sóhajtotta. A hangja hirtelen Ben fejében szólalt meg: "Én itt maradok. Te menj el a folyópartra! A megoldás éjjel vár!" A fiú értetlenül nézett Nicholasra, de a szellem minden figyelmét Dan felé fordította, s a két fé éles szóváltásba keveredett, ezalatt meg Ben lassan kereket oldott. Miközben a folyó felé tartott, a fejében egymást kergették a gondoltatok. "Nem úgy volt, hogy nekem kell megtalálni a megoldást? És miért a folyóparton? És miért éjjel?" Egyikre sem tudta a választ. Legalábbis akkor még nem. Megállt egy pillanatra. A hosszú utca végén már látta a felduzzadt folyót. Az öreg folyó, mely kettészeli a szárazföldet, s melyről a város is a nevét kapta. Látszólag semmi különös nem volt benne: a hullámok szelíden nyaldosták a partot, a vízen uszályok hajóztak végig, a part menti erdőben csend honolt. Nicholas valamiért mégis ideküldte őt. Most már csak egy dolga volt: várni az estét.

	Miközben Ben a partmenti utcákat járta, végig kétségek gyötörték. Mert mi van, ha nem történik semmi? Ha feleslegesen jött ide? És a legrosszabb: mi lesz, ha éjfélkor tényleg el fog tűnni? A délután hártalevő részében a folyópartot járta, ám Nicholasszal egyszer sem találkozott. Az egyik kövön ült, és az egyhangú hullámokat figyelte, mikor észrevette őket. A Nap már alacsonyan járt, hosszú árnyékokat festett a földre, Ben mégis tisztán látta őket. Négyen voltak, Dan hiányzott közölük, épp elbúcsúztak egymástól. Ám az egyikük a parton maradt: Matthew Storm. Ben szíve nagyot dobbant: lehet, hogy erre gondolt Nicholas? Mikor a többi fiú eltűnt, Ben lassan odament Mattyhez. A lemenő nap fénye megcsillant a fiú szemüvegén és szőke haján. Gondterheltnek tűnt, csakúgy, mint reggel.

	- Matty... - szólt neki automatikusan Ben. A fiú felnézett, kék szemeit Benen nyugtatva.

	- Honnan tudod a nevem? - kérdezte tőle nyugodt hangon.

	- Én... - &nbsp;kezdte Ben, de hangja elcsuklott. Nem tudta, hogy mondja el neki, ami vele történt, holott el akarta.

	-Nem te vagy az a fiú, akit délben a templomnál láttunk? - vonta fel egyik szemöldökét Matty. Ben vett egy mély lélegzetet és beszélni kezdett:

	- Az egész azzal a francos hullócsillaggal kezdődött... Azt kívántam, hogy ne szülessek meg, de nem hittem, hogy teljesülni is fog! Aztán reggel meg Nicholas közölte velem, hogy egy napom van arra, hogy visszafordítsam a kívánságot, csak azt nem mondta hogyan. Jah, és persze Nicholas egy szellem, vagy mi a fene. Szóval ha éjfélig nem találok ki valamit, akkor örökre eltűnök! Kérlek, Matty, hinned kell nekem! A barátod vagyok, emlékezned kell! - hadarta egy szuszra. Mikor végigmondta, Matty úgy nézett rá, mintha egy hörcsög sztepptáncolna a fején. A Nap már majdnem teljesen eltűnt, megjelentek a keleti horizonton az első csillagok.&nbsp;

	- Na ebből egy szót sem értek. - mondta végül Matty. - Szóval azt állítod, hogy a barátom vagy, csak senki nem emlékszik rád? Nem tűnik ez egy kicsit abszurdnak?

	- Tudom, de ez az igazság! Kérlek, higgy nekem! - Ben szemében könnyek gyűltek, ahogy kimondta a szavakat. A sötétben nem látta Matty arcát, de biztos volt benne, hogy zavart ábrázat ül rajta. Ben nem tudta bizonyítani az igazát, az egyetlen amiben bízhatott, az az volt, hogy Matty hisz neki. De a fiú csak a helyzet hihetetlenségére tudott gondolni.

	- Bocs, de nem hiszem el... Nekem ez túl hihetetlen... - mondta elfintorodva, miközben néhány lépést hátrált. Ben hirtelen utána nyúlt, és megragadta Matty ingét.

	- Kérlek, ne menj el! Maradj itt! Emlékezned kell! - Közelebb húzta magához Mattyt, hogy ezzel a fiút maradásra ösztökélje, ám a szemét szorosan lehunyta, így készült fel már elkerülhetetlenné vált végzetére. Nem volt vesztenivalója. - Én... Én... Szeretlek!

	Arra számított, hogy egyszerűen el fog tűnni. Csak úgy. Már felkészült. De nem ez történt. Szeme tágra nyílt a döbbenettől. Matty megcsókolta őt.

	- Benjamin Hope - mondta halkan a fiú. Mielőtt Ben bármit kérdezhetett volna, Matty fölmutatott az égre. Egy hullócsillagzápor.

	&nbsp;

	Egy hónappal késöbb

	Benjamin Hope vidáman sétált az utcán. Az egyik sarkon észrevette Tomas Heartot, az épp aktuális barátnőjével. Ben intett neki, de Tom a köszönését egy gyilkos pillantással viszonozta. Ahogyan ment tovább, meglátta Matthew Stormot. A fiú széles mosollyal üdvözölte őt, s mikor közelebb ért, Ben a nyakába ugrott, és megcsókolta. Örült neki, hogy láthatja. Az utcán kézenfogva mentek végig. Mikor a parkba értek, Ben az egyik árnyas fa alatt megpillantotta Danielt. Volt ott vele valaki más is. Beszélgettek. Egy ismerős alak, ragyogó aranyszín szemekkel, a föld fölött lebegve. Nicholas Love. Mikor Nicholas is észrevette Bent, elmosolyodott. Késöbb, mintha az ő hangját hallotta volna Ben a fejében: "Minden hullócsillag egy-egy holt lélek, akik kötelességből teljesítik a kívánságokat. De minden kívánságot vissza lehet fordítani, ne feledd. S van úgy, hogy te találod meg a megoldást, ám néha az talál meg téged..."
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Névgeneráció és végre csináltam valamit]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6371816</link><pubDate>2013-04-14 16:28:06</pubDate><author><![CDATA[Diamante]]></author><description><![CDATA[
	Hosszú csendemből kilépve végre felraktam ide valamit, de nem mintha nyugtom lenne....
]]></description><encoded><![CDATA[
	Felkerült az oldalra a Kiméra Világ és a Kék Pokol szereplői gárdája, amely nem sokat segít a helyzetemen, tekintettel arra, hogy Tora rágja a fülem a folytatásért. Majd megcsinálom.

	Kiolvastam a Leviatánt, szóval most depi vagyok. Majd meglátjuk mi lesz ebből....

	Jah, és újraakarom nézni a Kuroshitujit ^^ &lt;33333
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Akibújt,akinem megyek~]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6370141</link><pubDate>2013-04-10 17:26:21</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	a cím nemtudom hogy jött XD nah mindegy, djkfkkfdmklsglj :'D
]]></description><encoded><![CDATA[
	Uuuh,uhh,uh,u-uhh~~ XD

	

	Éééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééés bwah.

	xD

	hoztam 5 comicot,és ennyi,semmi többet. Mára tőlem megvolt a friss,tessék leszakadni rólam ;3 XD nincs kedvem írni - nem tudom miért XD - szóval fjkdgklfdjkg

	itt&nbsp;megnézheted ;w;~

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[I'm a fuckin unicorn]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6369855</link><pubDate>2013-04-09 22:10:00</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	Nem sokminden,de a semmihez képest mégiscsak valami :D~~
]]></description><encoded><![CDATA[
	Frissek~yay.

	

	és most meg Titus-time van XD

	Frissek;

	
		Új menü,Magi névvel by Chiaki ;3 &nbsp;yaymeglepi&lt;3
	
		Én a debilségeimbe készítettem egy "Rajzok" pontot is,mert olyan is kell ^^ XD szóval,raktam fel még pár skiccet/befejezett rajzot ;p


	&nbsp;

	&nbsp;

	hát mára ennyi :D Fancus meg megírhatná már végre a kibaszott regényének az 1.részét.. XD

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Wonderfull - a bitter-sweet fairytale about love]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6369191</link><pubDate>2013-04-08 18:29:41</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Nah, itt a lgelső shounen-ai sztorim ^^ De ne féljetek lesz még több is :D

	Bár, mivel (nem értem hogy) sokaknak (a földhözragadtaknak) nem volt egyértelmű, hogy Scrat van der Gord fiú... Ráadásul ő seme... Na mindegy, bár szerintem elég fiús neve van ^^. Amúgy ezen emberek közt volt az irodalomtanárom akit persze muszáj volt felvilágosítania Diának és a barátnőmnek... El lehet képzelni mekkorát nézett...
]]></description><encoded><![CDATA[
	Wonderfull 

	a bitter-sweet fairytale about love

	
	Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Varázserdő. Ez a Varázserdő négy részre volt osztva: Nobara, a nyár, Nanaya, a tél, Nirvana, a tavasz, és Nenoma, az ősz területe. Az erdőben mindig békesség honolt, ám egy nap vadászok érkeztek, hogy befogják a Varázserdő ősi lényeit.
	Nobara területén hirtelen idegenek jelentek meg, kezükben fegyvereket tartva. Elfek, tündérek, nimfák, és ki tudja még milyen lények szaladtak szerteszét, gyilkosaik elől.
	- Fussatok, szaladjatok az erdő védő szívéhez! - kiáltották társaiknak. Mindenki fejvesztve rohant, kivéve egyvalakit. Egy ifjú zeref volt az, egy az erdő legősibb szarvas lényei közül. Békésen ült egy kidőlt farönkön, és a nádsípját fújta. A csodás dallam odavonzotta a vadászokat, akik észrevétlenül vártak a megfelelő pillanatra. Lövés visszhangzott a fák között, amit a zeref kiáltása követett...
	
	"Biztos jó ötlet pont itt vadászni?"- gondolta a fiú. "Ráadásul miért pont a leghidegebb részen kellett tábort vernünk?" Nanaya területén kóborolt, minél távolabb akart kerülni apjától, a vadászat vezetőjétől. Ő nem akart ártani senkinek. Szerinte hiba volt megtámadni a Varázserdőt, de apja nem hallgatott rá.
	Gondolatai hirtelen félbeszakadtak, egy alakot látott közeledni a sűrű hófüggönyön át. Nem vadász volt, ez rögtön látszott, hanem egy varázslény. Görnyedten járt, megsebesült. Hosszú, hollófekete haja eltakarta az arcát, homlokából csavart végű díszes szarv állt ki, fekete farka végén bojt. Egy zeref volt. Karját nellkasára szorította, ujjai közül vér szivárgott elő.
	- Segíts... - hörögte elhalóan. Ahogy fölnézett megvillantak felemás szemei: egyik ébenfekete, míg a másik világosszürke. Térdre rogyott a hóban, a vadász fia rögtön odaszaladt hozzá. Azonnal tudta, kik tették ezt a zereffel, ahogyan azt is, hogy nem viheti el a táborba. Óvaosan letérdelt hozzá.
	- Megsebesültél - állapította meg aggódó tekintettel.
	- Segítened kell. Üldöznek. - mondta elhaló hangon a zeref. Vért köhögött föl. A bozótosból léptek zajaira lettek figyelmesek. Vadászok közeledtek.
	- Erre ment, látod? - hallották egy férfi hangját.
	- Persze, a vére elárulja! - a másik férfi hangjában tisztán kivehető volt a gyilkolni vágyás. A fiú hirtelen felpattant és eléjük futott.
	- Ó, üdvözöljük Schlieff úrfi. - szólt az első vadász. - Nem látott erre egy zerefet? Nagyon értékes jószág!
	- Nem, sajnálom. Nem járt erre senki. - felelte.
	- Érdekes, pedig a vérnyomok ide vezetnek... - töprengett el a második vadász. - Sebaj, keressük tovább!
	A vadászok elmentek, és a fiú visszament a zerefhez. Amaz megeresztett egy erőtlen gúnyos mosolyt.
	- Schlieff úrfi? Ez vagy te? - kérdezte.
	- Igen, a nevem Schlieff Cadgum, apám, Schlieff Wyrcag a vadászat vezetője. - válaszolt kissé sértődötten Cadgum. - Inkább örülnél, hogy megmentettelek. Te ki vagy?
	- Scrat van der Gord - mondta, miközben vére a hóra csepegett. - És köszönöm. Hálás vagyok.
	Cadgum kicsit elpirult.
	- Ne köszönd, hiszen még mindig vérzel! - mondta gyorsan. Letépett egy csíkot a ruhájából, és Scrat sebére szorította.
	- Segíteni akarok, de nem tudok. Mit tegyünk? - tette fel a kérdést Cadgum.
	- Vigyél Nirvanába, a tündérekhez! - adta ki az utasítást a zeref. Miközben Cadgum hevenyészett kötést, és felsegítette a földről, feltette a kérdést, ami már régóta fúrta az oldalát:
	- Miért nem harcoltok apám vadászai ellen?
	- Nem vagyunk hozzászokva a küzdelemhez, békében élünk. - jött a felelet. Lassan elindultak Nirvana felé. - De most hadd kérdezzek én! Az a két vadász hogyhogy elment?
	- Jó kérdés - gondolkozott el Cadgum. - Talán mert a vezetőjük fia vagyok, ezért hisznek nekem. Vagy csak túl lassúagyúak.
	- Szóval miattam hazudtál? - vonta fel a szemöldökét Scrat. A fiú nem felelt, de elvörösödött.
	- Ne beszélj, sok vért veszítettél! - mondta inkább.
	
	Nirvana csodálatosan szép volt: a nap sütött, az idő meleg volt, a lombos fák nyugalmat áraszottak. Hatalmas váltás volt ez Nanayához képest. Cadgum szájtátva nézte a tájat, szinte már meg is feledkezett a sebesült zerefről és a vadászatról. De Scrat köhögése és hörgése visszarángatta a jelenbe. Az állapota egyre súlyosabbá vált. "Minél hamarabb el kell jutnunk a tündérekhez!" gondolta Cadgum. "Remélem ők tudnak rajta segíteni!"
	Beljebb entek az erdőbe, de egy tündért sem találtak. És Scrat is egyre gyengült.
	- Itt vannak, érzem. - suttogta - De rejtőzködnek. Félnek tőled.
	- Tőlem? - háborodott fel Cadgum, de aztán rájött, mire célzott Scrat. - Tényleg, hisz rajtam is a vadászok ruhája van...
	Hirelen valami mozgásra lettek figyelmesek a közeli bozótosból. Egy kis tündér repült eléjük, s érdeklődve figyelte a furcsa párost.
	- Te vagy Scrat van der Gord, igaz? - fordult a zerefhez. - Segítünk neked, ám őt itt kell hagynod! - mutatott Cadgumra a tündér. - Emberek ide ne léphetnek be, vezesse bármily szándék is őket!
	- De... - kezdte Cadgum, de Scrat félbeszakította.
	- Eleget segítettél. Inkább menj vissza az apádhoz, és felejts el mindent! Neked ebben az erdőben nincs helyed.
	Scrat szavai Cadgum szívébe markoltak, bár igazán ő maga sem tudta, miért. Csak állt némán, míg három tündér elvezette a zerefet.
	
	Nem akart visszamenni a táborba. Nem akarta látni, hogy az erdő lényeit írtják. Valami ott tartotta Nirvana területén. Egy szűnni nem akaró furcsa érzés, és a különös vágy, hogy látni akarta a zerefet. De a tündérek óva intették területüktől. Nem tudta, mi tévő legyen.
	Cadgum tíz perce ült a földön, egy fa tövében, gondolataiba merülve. Az érzés riaszota fel, hogy figyelik. De nem látott senkit. Aztán észre vette a szemközti fa ágán ülő tündért.
	- Ne félj tőlem, nem akarlak elüldüzni. - mondta mosolyogva. - Feltéve, hogy te sem akarsz engem elfogni.
	- N-nem, dehogy! - felet kissé meglepődve a fiú.
	- Te cagy Schlieff Cadgum, ugye? - folytatta a tündér. Cadgum bólintott. - A nevem Gwendolin. Segítek neked!
	- Miért kéne nekem segíteni? - nézett rá értetlenül a fiú.
	- Látni akarod, nem? Azt a sebesült zerefet.
	- Nem, csak... - Cadgum itt lesütötte a szemét, és elvörösödött. Zavarban volt.
	- Rendben, értem én! - nevett Gwendolin. - De most maradj csöndben, mert a végén még észrevesznek!
	A kis tündér előrerepült, majd intett Cadgumnak, hogy kövesse. Aűrű lombú fak alatt haladtak át, melyek palástként borultak föléjük. Fény csak kevéske szűrődött át a levelek közt, s ez Cadgumot valahogy a sebesült Scratra emlékeztette. Aztán egy csodás tisztásra érkeztek, ahol tündérek sürügtek-forogtak mindenhol. Cadgumnak nagyon kellett vigyáznia, hogy észre ne vegyék. Ők voltak a gyógyító tündérek. Gwendolin egy hatalmas fára épült hatalmsa épületre mutatott:
	- Ott ápolják. Siess, én majd szólók, ha jönnek!
	Cadgum hálásan pillantott a tündérre, majd elindult a fa felé.
	
	Odabent félhomály és csend fogadta, amit csak Scrat van der Gord szagatott légézse tört meg. Lassan odasétált a zerefhez. A sötétben nem látta tisztán az arcát, de abban biztos volt, hogy nyugtalan álma lehet. Cadgum elvörösödött, mikor arra gondolt, mit is akar. Megfogta Scrat hideg kezét, és lehajolt. A csók gyors volt, de épp elég hosszú ahhoz, hogy a zeref megérezze. Scrat lassan kinyitotta a szemét.
	- Te mit keresel itt? - kérdezte Cadgumtól szemrehányóan, de a hangja gyenge volt és erőtlen. - Megmondtam, hogy menj el...
	- Nem akarok elmenni. Nem akarlak itthagyni! - Cadgum szemében könnyek gyűltek.
	- Mégis... miért? Nem tudsz rólam semmit.
	- Mert szeretlek!
	
	Legközelebb három év múlva találkoztak. Cadgum épp egy sötét erdőben menekült, egy sötét éjszaka. Apja kitagta: a fia miatt sikertelenül ért véget a varázserdei vadászat, s utána sorra hiúsultak meg a további vadászatok. Wyrcag mindezekért fiát okolta, Cagumot rossz ómennek tartotta.
	
	Már hosszú ideje futott, de a csaholásmindvégig kitartóan követte. Nem kutyák üldözték. Nem is akarta tudni, mik azok. De meg akarták ölni. És senki nem segíthetett. Egyedül volt. Kezdett már fáradni, és néhány perce már az ösvény is eltűnt. Bokrok és fák kiálló ágai karcolták a bőrét. Hirtelen megbotlott valamiben, és elesett. A szörnyek körülvették. Nem kiáltott segítségért, hisz tudta, hogy úgysem hallaná senki.
	
	Scrat van der Gord életében először tett igazán önzetlen cselekedetet életében, Igazán maga sem tudta, miért. De valami eszébe jutott. Egy halvány emlék három évvel ezelőttről, mikor egy szőke fiú megmentette az életét.
	
	Gyorsan futott a sötét erdőben. Gyorsabb volt, mint ennek a rengetegnek bármely lénye. Annak is kellett lennie, ha be akarta érni a szörnyeket. Valamiért nem akarta, hogy széttépjék a fiút. Kiáltás törte meg az erdő csendjét. Scrat a hang irányába indult, amilyen gyorsan csak tudott, de mire odaért csak vérnyomokat talált.
	- Fenébe... Elkéstem. A szörnyke magukkal vitték.
	Ám tudta, hova kell mennie. Ezek a démonok mind egy helyen tanyáznak. Kele felé fordult, s fölnézett egy magas, meredek sziklára. A Démonhegy. Beugrott a fák közé, s megindult a szörnyhegy felé.
	
	Amikor Cadgum magához tért, egy barlangban találta magát. Meglepődve fedezte föl, hogy életben hagyták. A szörnyek háttal álltak neki, vagy terveztek valamit, vagy figyeltek. A látása még nem tisztult ki teljesen, nem tudta, mit csinálnak. Az egyikük hirtelen megfordult, ronda pofáját egyész közel tolta Cadgumhoz. A fiút elkábította a lány bűze, érzékei eltompultak. Még hallotta a szörny ordítását, de az, hogy a démon saját vérében fuldokolva múlt ki, már nem jutott el a tudatához.
	A démonok acsarkodva védték a zsákmányukat.
	
	Épp időben ért a barlangba, de időközben meggyűlt a baja az őrző szörnyekkel. Akkor érkezett, mikor a démonok épp meg akarták enni Cadgumot. A fölötte szaglászó szörnyet azonnak torkon rúgta, és megölte. Ekkor a többi szörnyeteg egyszerre támadt rá. Kitért előlük, két szörnyeteg összeütközött, s eszméletlenül rogytak a földre. A maradék három acsarkodva közeledet Scrat felé. A zerefnek hirtelen új ötlete támadt: a Varázserdő ősi lényeként befolyással bírt a tűz felett. Karját a barlang közepén lobogó máglya felé lendítette, s a tűz engedelmeskedett kimondatlan parancsának- A három démont tűzfallal válaszotta el. Megfordult, s letérdelt Cadgum eszméletlen teste mellé.
	
	Cadgum hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki szólítja őt. Valaki a nevét ismételgeti. De nem tudott rájönni, ki lehet az. A hang túl távoli volt. Nem is. Tudta, ki hívja. Valaki, aki fontos számára. Valaki, akiről azt hitte, három éve elvesztette. De most ott volt.
	Újra a valóságban találta magát. Lassan kinyitotta szemét. Fölötte guggolt Scrat, de nem rá figyelt. Valami más vonta el a figyelmét. Cadgum ekkor vette észre a három démont, akiket tűzgyűrű választott el tőlük. Bármelyik pillanatban kiszabadulhattak.
	- Miért jöttél el? - kérdezte erőtlenül Cadgum. Biztos volt benne, hogy meg fog halni.
	- Te is megmentetted az életem, és nem szeretek adós maradni. - mondta csak Scrat. - Fel tudsz állni?
	Cadgum fejével nemet intett, mire a zeref felkapta őt a hátára. Akor értek ki a barlangból, mikor a szörnyek kiszabadultak a tűz fogságából.
	
	- Nehéz vagy. - mondta Scrat a félig még kába Cadgumnak. A fiú felemelte a fejét.
	- Miért segítesz? Miért nem hagysz itt? - nyögte.
	- Halgass, a démonok a nyomunkban vannak! - szólt Scrat. Sötét fák között rohantak. s bár a zeref gyors volt, a szörnyek is. Sátorként borultak föléjük a fekete, kopár fák. Úgy tetszett, az erdőnek sosem lesz vége. Hirtelen egy szörnyeteg eléjük ugrott, ezért Scratnak le kellett térnie az útról. Nem tudta, mennyi ideig menekült, a percek óráknak tűntek. Ám egyszercsak az erdőnek vége lett. Fölnéztek az égre, hajnalodott. Cadgum leszállt Scrat hátáról.
	- Jól vagy? - kérdezte a zeref.
	- Igen, de... - kezdte Cadgum. - Válaszolj a kérdésemre, most őszintén!
	Scrat közelebb lépett a fiújou, és mélyen a szemébe nézett.
	- Mert te az én prédám vagy. - válaszolta, és megcsókolta Cadgumot.
	Boldogan éltek míg meg nem haltak (vagy mégsem? lehet hogy hazudo~ok), itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi járjon utána!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Randevú a halállal II. - Hadanea bosszúja]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6369187</link><pubDate>2013-04-08 18:21:02</pubDate><author><![CDATA[chiaki]]></author><description><![CDATA[
	íme itt a folytatás :) Mi lehet Hadaneával? Mi történik ha a Halál lánya meghal? És vajon találkozik-e másokikkal is? *selytelmes mosoly* kiderül!
]]></description><encoded><![CDATA[
	Basszus. Ez volt az első gondolatom, mikor megjelentem apám előtt. Ő persze elővette a már jól ismert "én megmondtam" kezdetű zengzetét, de úgy döntöttem, hogy fütyülök rá.

	Elhatároztam, hogy megbüntetem az embereket a kegyetlenségük miatt. És innen lentről, az Alvilágból is tökéletesen tudtam követni az eseményeket.

	Az egyik nap, nem sookkal "halálom" után találkoztam a Sátán (a Pokol urai közül az egyik) szőke fiával, Bastiannal. Ő konkrétan megmondta, hogy tiszta hülye vagyok, amiért felmentem, és megérdemeltem a halált. Kapott is ezért egy jó nagy fülest. Nagy a szája, pedig csak ey évvel idősebb nálam.

	Ám hamar rájöttem, hogy Bastianban nem ellenséget, hanem szövetségest találtam. Kiderült, néha ő is felmegy az emberekhez, és véget akar vetni az értelmetlen mészárlásoknak. Ő azt mondja "isteni hatalmat ad a vérontás és a mészárlás. Ettől kell megfosztani az embereket!" Mélységesen egyetértek vele. Nem hagyhatjuk, hogy minden ember elveszítse a maradék józan eszét, és legyilkoljon mindenkit a környezetében. Döntöttünk: felmegyünk, és véget vetünk a harcnak. Apáinktól kértünk engedélyt a távozásra, kik kis győzködés után, de megadták azt. A tervem kész volt: megtalálom azt, aki ezt az egészet irányítja, és végzek vele!

	Bastian először nem értette, hogy értem ezt. De én már rég rájöttem: ezt az egésze a Pók irányítja. A Pók vezetőjét kell megtalálnunk! Szerencsére a fiú megértette a gondolatmenetemet. A keresést a hajdani nagyvárosokban kezdtük. Első állomásunk a romos Colosseum és környéke volt. Itália sokat veszített régi fényéből, alig ismertünk rá az ezredéves romokra. Mivel ott nem találtunk semmit, a Notre Dame-ot és az Eiffel tornyot céloztuk be. Könnyen haladtunk, az emberek az égi sínpályákat nem rombolták le. Párizs akkorra már a rettegő emberek mendéke lett, ott is mindent a vér festette vörösre. A következő két várost Bastian javasolta, de sem Berlinben, sem Londonban nem jártunk sikerrel. De mikor a Westminster apátság romjai körül sétálgattunk a vörös csukjákban (az én ötletem volt), végre segítséget kaptunk. Egy ember azt mondta, ő nemrég még a Pók tagja volt, deazóta kitoloncolták, a testébe mérget ültettek. A Pók központja nemrég még valóban London volt, de azóta már átköltöztek. Három lehetséges hely van: a régi Madrid, Újtókió, vagy a Kárpát-medence legaljának, a legelőször sötétségbe fulladt Magyarországnak a központja, Budapest. A vonatállomáson meg rájött Bastianra a humorizálhatnék: "sínen vagyunk" mondta elégedett vigyorral.

	Hála a fiú logikájának, gyorsan leszűkítettük a kört. Madrid túl békés volt egy olyan szervezetnek, mint a Pók. Újtókióba pedig a Vadászok fészkelték be magukat. Maradt hát a szinte porig rombolt Budapest, annak is a legrégibb része. Útközben áthaladtunk Svájc felett. Hihetetlen, de a békés ország továbbra is megőrizte régi önmagát: üde zöld legelők, gyönyörű, havas hegycsúcsok, szikrázóan kék ég, gyönyörű házak. Hogy csinálják ezt? 

	Budapest utcáin nem totojáztunk: Bastian elkapta az első szembejövő alakot, és halállal fenyegette. Mintha pont az volna célunk, hogy ezt megelőzzük, gondoltam. Hatalmas szerencsénk volt, a pofa volt annyira beszari, hogy mindent kiköpjön, rádásul elég sokat tudott. A Pók vezetőjét személyesen szinte senki nem ismeri, ő maga pedig jelenleg a Várban tartózkodik. Bastian lekevert neki egy sallert, hogy elájuljon, aztán mentünk is. Mivel még egyikünk sem járt ebben a városba, kis híján eltévedtünk, de aztán megtaláltuk a Budai várat.

	Odabent sem finomkodtunk. Bárki, aki szembejött velünk, rövid úton távozott eszméletlenség-földre. Nem is tudtam, hogy Bastian ilyen jól tud harcolni! És mielőtt erősítést hívhattak volna, me is találtunk azt a termet, ahol a vezérük tartózkodott. Nem mondom, szépen fel volt szerelve őrséggel, de erre is felkészültünk. Ekkor léptem én akcióba: nalám volt apám mágikus botja, minek segítségével akár húsz embert legyőzhettem egyetlen pillanat alatt. Tekintve a létszámra, jó pár pillanatra volt szükségünk, de sikerült.

	Odabent meg... Egy fiú állt velünk szemben, fekete csukjában. Összenéztünk Bastiannal: természetesen rögtön felismertük (mi ez, valami ócska sztori, hogy így alakulnak a dolgok?). Hosszú fekete haj, ébenszínű szemek. Izmos, mindkettőnknál idősebb. A skandináv alvilág urának, Lokinak a fiával találtuk magunkat szembe. Sylvian némán állt előttünk, tudta, kik vagyunk és mit akarunk. Meglepően csak ennyit mondott: legyen hát, ítélkezz! Erős kötővarázsokat használtunk, melyek megakadályozták, hogy Sylvian bármilyen formában is ellen tudjon állni. Először használtuk atyáink erejét, mégsem volt fennakadás. Térdre kényszerítettünk Sylviant, de még feltettem neki egy egyszerű kérdést: "miért?" "Nélkülem az emberek már rég nem harcolnának, sőt, már talán békét is kötöttek volna" hörögte egyre hangosabban. Sütött belőle a megvetés. "De az emberek megérdemlik! Megérdemlik, hogy halomszámra öljék őket! Nem maradt számukra más csak pusztulás..." Eleget hallottam. Bastian helyettem is jó erősen fejberúgta. Már nem voltam dühös az emberekre, csak Sylvianra. Azon meg könnyen segíthettünk. A legegyszerűbb módon mentünk vissza a Pokolra: megöltük Sylviant. És megakadályoztuk, hogy még legalább száz évig visszatérjen. Odalent pedig az Alvilág urai elé vittük őt, akik elég vegyes véleménnyel fogadták a történteket.&nbsp;

	De akkor már mindegy volt. Hiszen elértük a célunkat. És ahogy mondani szokás: itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi járjon utána, mi pedig ezóta is egymást boldogítjuk a Pokolban a többiekkel. Az emberek meg? Sylvian nélkül valószínűleg újrakezdték a békét, és példát vettek Svájcról... Ez már az ő dolguk lesz! Bár lehet, hogy segítenek nekik az istenek gyemekei...
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Randevú a halállal I. - Különleges találmány]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6369181</link><pubDate>2013-04-08 18:11:59</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Pom pom pom pom... Nem is tudom, nincs mit mondanom... Ez teljesen original, és mint a legtöbb esetben most is előbb volt a cím mint a sztori ^^ Nos, olvasd csak el! :D
]]></description><encoded><![CDATA[
	A tudósok mostanság egyre többet dolgoznak a halhatatlanság szérumán. Szerintem nem jól teszik. Kihívják vele Hádész haragját. És az Alvilág urával nem jó packázni. De nem hisznek nekem. Pedig akinek Hadanea a neve, annak hinni kéne.

	Egy nap aztán meglátogattam Hádészt. Ő mindig meghallgat. &nbsp;Meséltem neki kísérletekről, meg arról, hogy már közel járnak a megoldáshoz.Akkor még nem látszott mérgesnek, csak megkért, hogyha lesz valami, tájékoztassam.

	Három hónap múlva a tudósok előálltak egy letesztelt szérummal, ami elvileg 200 évvel meghosszabbítja az életet. Ezt is elmondtam neki. Erre viszont már bedühödött. Azt mondta, az emberek semmibe veszik az erejét. Aztán egy héttel késöbb Hádész felküldte a Pokolról az összes halottat, egészen 1978-tól. Ugyanis akkkor kezdték a kutatást, csak akkor még titkos volt. És ez, akárhogy is számolom, több, mint száz év! Szóval visszaküldte a halottakat. Mintegy visszavágásként. Ennek eredményeképp a Föld lakahatatlan bolygóvá vált. Egyszerűen túl sok lett az ember. Elindult egy "játék", amiben kötelező volt a részvétel. A játék neve Randevú a halállal. Mindenki kapott egy fegyver, és egy parancsot: ölj! Elkezdődött az embervadászat! Mert akit még egyszer megöltek, az úgy is maradt.

	A Földből az egyik pillantról a másikra zombilakta háorús övezet lett. A bizalom letűnt folgalommá vált. Engem érdekelt a dolog kimenetele, és apá intelme ellenére és is részt vettem a játékban.

	Nem kellett hozzá sok idő, s szervezetek alakultak. De senkinek nem jutott eszébe a béke. Az asszonyok nem szülhettek. A kórházakat porig rombolták. Mindenkit megrészegített a gyilkolás mámora. A frissen hullott havat vér borította mindenütt.

	A legfőbb szervezetet egyszerűen csak "Pók"-nak hívták. Azt mondták, a vezetője maga hádész. Baromság. Ő távolról figyelte az eseményeket. A Pókról még egy vers is elterjedt, a Huncut Kaszás (mert a sorok első betűi a "huncut" szót alkoják...):

	Hogyha a halál karma elkap,

	Utána fekete tollak szállnak.

	Nincs többé remény, minden sötét

	Címeres pajzsokon a vér

	Ugyan fellegek takarják az eget,

	Tisztán látszik a fény fölötte

	&nbsp;

	Télen gyilkos szólít háborúba,

	Utcákon vér gyűlik folyamokba.

	Céltalanul fúj éjjel a szél,

	Nincs lény, ki itt még él

	Ugyanolyan minden, mint akkor,

	Hiszen a Kaszás egy nyolclábú Pók

	&nbsp;

	Elég buta versike szerintem, de nagyon jól tükrözi a jelenlegi helyzetet. És mostanában egyre inkább keresem a harci gócpontokat. Az emberek már el is felejtették, hogy milyen volt a világ régen. Dögszag lengi be a levegőt mindenhol. Apám egyre dühösebb. Azért is, mert nem megyek haza.

	Nekem is van fegyverem, de nem használom. Egy japán kard, egy katana.

	Épp úgy nézett ki, hogy az emberiség két év után döntő csata elé érkezett, mikor a Pókok egyik bandája egy nemrég kifejlesztett bombával felrobbantotta a búvóhelyemet. Mert valaki azt terjesztette rólam, hogy boszorkány vagyok, és rontást hozok.

	Elvileg akkor és ott meg kellett volna halnom. De csak meggyűlöltem az embereket. Engem nem lehet olyan egyszerűen eltörölni. Hadanea vagyok, Hádész lánya!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Bogarak háza]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6369175</link><pubDate>2013-04-08 18:00:47</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Utálok takarítani. Az egész hazá tele van rusnyaságokkal... Ch... Bogarak háza! (érdekes inspirációim vannak xD)

	A sztori nagy rédzét amúgy egy dupla rajzórán írtam meg, mikor éppen - mint mindig - nem volt túl sok dolgom a többiek rajzának megcsinálásán kívül.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Van egy ház, amitől mindenki fél. Csak úgy nevezik, hogy a "bogarak háza". Elvileg rengeteg rusnya kis féreg lakja azt a házat. De biztosat senki nem tud. Ugyanis aki egyszer oda bement, többet nem tért vissza...

	Egyik éjjel három gyerek elhatározta, hogy bemegy oda: Julia Rosewide, Ciel L'arc, valamint Morita Yuugata. Megfogadták, hogy feltárják a ház titkát. Össze is gyűltek az ódon épület kapujában, és halkan beosonat egymás után. Először nem láttak semmi furcsát. A zseblámpa fényében egy lépcső derengett fel előttük. Régi és romos volt körülöttük minden. Julia vezetésével félve felmentek a lépcsőn. A fény megcsillant a lány kék haján. Egy folyosóra jutottak, amit kéétoldalt ajtók határoltak. A ház csöndes volt, Túl csöndes...

	Morita óvatosan benyitott az első ajtón, s mikor enézett, egy pillanatra elakadt a lélegzete: ugyanis a szobában pókok voltak! Fekete özvegyektől kezdve a tarantellákon át a remetepókokig minden mérges pókot megtaláltak. A falak repedésein keresztül másztak egyik teremből a másikba. A szobát teljesen ellepte a pókháló. Morita már épp elszaladt volna, de a lába beleakadt a hálóba. Hirtelen vagy száz pók fonta körbe: Morita már nem menkülhetett!

	- Morita! Várj, segítek! - kiáltotta ijedten Julia.

	- Ne! Meneküljetek! - szólt Morita. Az ajtó hirtelen becsapódott. Morita Yuugata be volt zárva.

	- Gyere, menjünk... - húzta maga után Ciel Juliát.

	Egyre ijedtebben haladtak a foylosókon. Az egész hely egy labirintus - gondolta Julia.

	- Egyre eljebb haladunk. Van innen egyáltalán kiút? - mondta Ciel, mintha csak kitalálta volna Julia gondolatait. Hirtelen megreccsent alattuk az öreg, szúette padló, és beszakadt. Ciel és Julia zuhantak a sötétségbe. Mikor leértek, valami puhára estek.

	- Fúj, mi ez? - kiáltott fel Julia.

	- Ezek... férgek! - Ciel arca egyre sápadtabb lett. Julia arcára undor ült ki. Halvány fény világított körülöttük. A fény forrása a fejük fölött repkedő megannyi szentjánosbogár volt. Alattuk számtalan meg számtalan féreg és százlábú nyüzsgött, tekergett. Ők ketten rögtön a kiutat keresték. Találtak is eg repedést, ami elég nagy volt, hogy kiférjenek. Ám túl magasan volt, hogy elérjék.&nbsp;

	- Nem megy, Ciel. Nem fogunk innen kijutni. - mondta síri hangon Julia.&nbsp;

	- Ne mondj ilyeneket! - szakította félbe a fiú. - Igenis kijutunk innen! Gyere, állj a vállamra, úgy eléred!

	a lány így is tettm s elérte a repedést. A túloldala nem sokkal egy szoba padlója fölött volt.&nbsp;

	- Ciel, felhúzlak! - szólt neki Julia. A fiú nyúlt is a lány keze után, ám ekora már Ciel L'arc-ot elnyelék a férgek.

	Julia egyedül maradt. Lassan, vigyázva körülnézett a szobában. A falakon hatalmas, törött üvegű ablakok voltak, és mindössze egyetlen ajtó. Julia halkan kióvakodott rajta, minden percben attól tartva, hogy megtámadják a bogarak. Egy kisebb, kör lakú csarnokba jutott, ahonnan 13 ajtó nyílt más szobákba. A plafonon élősködők nyüzsögtek. A lány hirtelen egy furcsa, berregő hangra lett figyelmes. Körülnézett, és meglátta a hang forrását: egy egész raj darázs és csereogár tartott Julia felé. A kislány nagyon megijedt, és beszaladt a hozzá legközelebb eső lévő ajtón, és becsapta maga után. Egy kis, sötét szobába jutott. És a szobában megtalálta a két eszméletlen társát, a pókhálókon lógó Moritát, és Cielt, akit még mindig teljesen elleptek a férgek. A két fiú között egy hatalmas hálón egy hatalmas pók csüngött. Julia teljesen megdermedt, mikor meghallotta a hangot. A pók hangját:

	- Már vártalak, leány. - a hangja félelemetes volt, mint egy boszorkányé. Julia csak most vette észre a fekete potrohon a narancssárga keresztet. - Én egy keresztes özvegypók vagyok. Az utolsó.Én vagyok ennek a háznak az úrnője. És azért hoztalak ide benneteket, mert ti lesztek azok, akik tovább örökítitek az özvegypókokat.

	Ekkor Julia vállára ugrott, és fullánkját a lány nyakába szúrta, és egyyé vált vele. Julia egy pillanatig nem kapott levegőt. Aztán a pók különleges mérge hatni kezdett: a lány félig pókká változott, félig ember maradt. A két fiúval is hasonló történt.

	Morita lett a fekete özvegypók, Ciel az ostoros özvegypók, és Julia a keresztes özvegypók. És így ők lettek a bogarak házának uralkodói...
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Árnyként az élet]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6369173</link><pubDate>2013-04-08 17:53:22</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Vajon milyen lehet árnyéknak lenni? Suhanni, száguldani határok nélkül... Erre gondoltam, aztán szólt anyám, hogy ha ebben a tempóban folytatom tovább, akkor bezár a bolt mire odaérünk...
]]></description><encoded><![CDATA[
	Fölnéztem az égre, s egy gondolat suhant át szélsebesen elmémen: csidás lehet árnyként élni, egész nap csak suhanni és suhanni erdőkön, mezőkön és réteken át, felhők és tengerek hátán. Nappal más árnyakba olvadni, éjjel a világot uralni. De ez a gondolat nem tartott tovább egy pillanatnál, mert nekem mennem kellett a dolgomra.

	Éjjel, mikor felriadtam rémálmomból, és felültem, úgy éreztem, testem súlytalan. Magam elé tartottam a kezem, de csak gomolygó sötétséget láttam. Rögtön megértettem: árnyék lettem! Hangtalanul az ablak elé léptem, s kinyújtottam a kezem. Egyszerűen áthatolt rajta. Egy másodperc, s már kin voltam. A várost csönd és sötétség uralta. De én a sötétséget már másként láttam: gomolygó árnyak tömege. És mintha várnának valamire...

	Az ége felé fordítottam arcomat, az égboltot sűrű felhők takarták. Kinyújtottam a kezem, hogy elérjem őket, s hirtelen szél támadt, falkapott, mint egy falevelet és sodort a felhők felé. A szél hátán kicsinek tűnt a város, amelyben felnőttem: csak apró fényes pontok összessége oly sok más város melett.Jelentéktelen a világ nagyjaihoz képest. Mikor elértem a felhőket, vakon haldtam át a hatalmas ködön. Engem az érdekelt, ami fölöttük terül el. Megérte. Egyszerűen gyönyörű volt: mintha egy másik világba kerültem volna. A telihold fénye világította meg a felhőket, ráfestve engem a ködgomoylokra. Ide már nem értek el a város fényei, minden csillag ezüstösen ragyogott az égen. De nem maradtam sokáig, látni akartam a világot! 

	Könnyedén suhantam a felhők árnyai közt, bár közben furcsán üresnek érzetem magam. Nem tartott soká, s a felhőknek vége szakadt. Hirtelen zuhanni kezdtem a sötét szántóföldek felé, és ahogy sietve körülnétem felsejlett előttem a tenger csillogó sziluettje.

	Rájöttem, hogy tudok parancsolni a szélnekegy intés, és máris újra a szél hátán suhantam. Kíváncsi lettem, s kértem a szelet, hogy engedjen le. Hangtalanul és testetlenül suhantam a szántóföldeken át.&nbsp; Nem éreztem semmit, csak suhantam a végtelenbe. Lassan elértem a tenger csillogó tükrét, de nem álltam meg. Rajtam nem foghatott a víz. Suhantam az óceán felé.

	Mikor már olyan messze kerültem a parttól, hogy hajnalodni kezdett, megláttam a első hajókat. Eddig a csillagok és szél voltak az útitársaim, ám most végre emberekbe botlottam. Úgy gondolkodtam, hogy ha itt vannak a hajók, a kikötő se lehet messze. Egy visszafelé haladó hajót közelítettem meg. Csak követtem, nem másztam fel rá. Sejtésem beigazolódott, hamarosan egy kikötő rajzolódott ki a felkelő nap fényében. Általam soha nem látott várost pillantottam meg. A gyönyörű utcákon mintha nem fogott volna az idő. Régi stílusú épületek magasodtak az ég felé, ablakaikban virágokkal. A parthoz érve rögtön a város felé vettem az irányt. A házak árnyékában megbújva figyeltem az ébredező kikötőt. Az emberek nyomába szegődve jártam-keltem a város utcáin, s végül egy sötét sikátorban kötöttem ki. Az ottani árnyak mozgolódni kezdtek, mikor észrevettek. Egy gyors kis villanás, s a nap fénye utat tört magának a házak közt egészen a kis sikátorig. Nem tudtam elég gyorsan a falhoz húzodni, s a fény egyszerűen felemésztett. Az utolsó elmlékem egy lány hangja volt:

	- Üdvözöllek közöttünk, ifjú árnyék.

	Tényleg vártak valamire. Rám.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Csillagest]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6369169</link><pubDate>2013-04-08 17:39:45</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Nagyon szeretek írni. És igaz, az irodalom házidolgozatoknál feleannyira sem teszem oda magam, mint itt, de azért még sem esett jól, hogy a tanár az enyémet nem emelte ki, de a nálam százszor bénábbét igen... Este, fürdésnél (miikor máskor) jött az ötlet erre a történetre. Amire emlékeztem, leírtam, és másnap a tanár kezébe nyomtam. Kaptam rá egy ötöst...
]]></description><encoded><![CDATA[
	Az ég alja lassan narancssárgás színt öltött, ahogy a Nap búcsút intett a felhőknek. Utolsó sugarai vörösre festették a bodros felhők hasát, és hosszú fekete árnyékokat varázsoltak a földre a fák keleti oldalára. A horizont a hegyek mögött meggyulladt, és elemésztette a Napot... Az éj gyorsan surrant be az égre, ahogy a szél tovább hajtotta a forrongó égitestet.&nbsp; Átvette helyét a Hold, és hozta magával a csillagokat. Az ég mélységes sötétjében csillagképek űzték örök fogócskájukat: Vízöntő kancsójából a Tejút a Göncölszekérbe folyt, Kígyótartó emelte Hydrát, kinek fején az Északi Korona tündökölt. Délen a Déli Vizikígyó kereste a Déli Koronát, az ég tetején Észa Keresztje tündökölt. Orion és két csillaga, Betelgeuze és Bellatrix hajszolták Cassiopeiát, Bereniké a haját fonta, Cet Andromédát kergette. És az egészet Sarkcsillag figyelte.

	Ám mint minden hajszának, reggel ennek is vége szakadt. Kivilágosodott az ég alja, ahogy a napszekér újra útra kélt, hozta magával a szelet is, s elfújta a csillagokat. Szaladtak is azok szeretszét, Hold úgy megrémült,, hogy rögtön a felére fogyott!

	Ismét eljött&nbsp; fény, és napsugarak ölelték körbe újra a tájat.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Rózsa a lombikban]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6369166</link><pubDate>2013-04-08 17:29:53</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Ez tulajdonképpen a legelső novellám. Ötletadó a kémiatanárom volt, aki a pedagógusnapra kapott rózsát roppant egyszerű módon belerakta egy vízzel teli talpas lombikba...

	Melankólikusan elgondolkoztam, és végül költőien kinyögtem: rózsa a lombikban...
]]></description><encoded><![CDATA[
	Éjszaka. A telihold fénye bevilágít a nyitott ablakon, és megcsillan a kristálypolcon álló lombikon. A lombikban épp egy rózsa alussza álmát.

	Hirtelen sötét alak száll el a Hold előtt. Gonosz kacaj harsan, s a rózsa egyik szirma lehullik. Fehér szirma a fényben vörössé válik, majd mikor leér fekete vérként folyik végig a kristálypolcon.

	A sötét árnyalak közelebb oson az ablakhoz. Egy óvatlan mozdulat, s a hold megvilágítja. Arca csúf, haja szerte-szét áll, szakadt feket ruha fedi testét. A boszorkány kitárja fekete bőrszárnyait és ördögi kacajt hallat. Megtetszett neki a rózsa.

	Halkan, lassan, alig láthatóan megrezzennek a rózsa levelei. Nem a szél volt, szél nem fúj, csend honol. A csillagok, mint az éjszaka lámpásai világítanak az égen. A boszorka észre vesz valamit: a lombikban forr a víz. Vagy tán nem is víz van benne? A rózsa kinyitja szirmait, felébredt. A holdfényben ezüstként csillog minden szirma. A buborékok a folyadékban vörössé válnak. Ilyan varázslatot még a boszorkány se látott. Kell neki a bűvös rózsa.

	Ám valahol a láthatár szélén, ahol a boszorka nem látja, feneketlen sötétség nyeli el sorra a csillagokat.

	Ekkor a rózsa hirtelen megvillan, a fehér fény szirmaitól egészen leveliig ér. Egy pillanat, s a rózsából szép leány lett. Megriadt a boszorkány, hisz érezte, hogy a hosszú fehér haj és ruha alatt hatalmas erő rejtezik. De ez se tart sokáig. A rózsa tágra nyirja kék szemét, s szólásra száját, de aztán becsukja. Fiatal szívét hamar megmétejezte a boszorkány sötét aurája. A boszorka fekete karmos kezével int neki, hogy kövesse az éjbe. A rózsa nemet int fejével, s visszafordul lombikjához, amiben élete elixírje lakozik. De amint hátat fordított a boszorkánynak, az korbácsát a karjára tekerte. Megrántotta, fölszállt, s magával vitte a rózsát. A banya sötét szíve lassan elért a rózsához, s fehér haja vörösre váltott. Egy új érzés töltötte meg a kis virágot: a düh. Már magasan a fák felett jártak, mikor a kis rózsa mérges töviseket növesztett, s úgy markolt bele a boszorkányba. 

	A boszorkányt a rózsával együtt elnyelte a feneketlen sötétség, mint a holdat és a csillagokat.

	De a kristálypolcon a rózsa szirmából új, tövises, fekete hajtás nőtt ki...
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A Spagetti Birodalom]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6369165</link><pubDate>2013-04-08 17:21:47</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Nos, ez a sztori tulajdonképp egy álmomon alapul. Az álomból csak ennyire emlékszem, egy történetre (anak is a címére): A Spagetti Birodalom. Aztán, mikor megpróbáltam megírni és ültem a füzet fölött, egyszercsak beugrott, mintha valaki a fülembe súgta volna: ebben a birodalomban a szabadságért harcolunk...

	És igen, muszáj volt őket a fűszerekről elnevezni.
]]></description><encoded><![CDATA[
	Ebben az országban a szabadságért harcolunk. De nem volt ez mindig így. Kakukkfű vagyok, és a Spagetti Birodalom központjában élek, jelengleg fogolyként. Két hónappal korábban számomra ismeretlen támadók megszállták a Birodalmat, és bebörtönözték a két uralkodót, Bolognát és Milánót. Néhány héttel korábban a barátaimmal szerveztünk egy szövetséget a szabadság érdekében. Ám nemrég elkaptak minket, s engem bebörtönöztek. Én csak egy egyszerű lány vagyok. Hogy fogok kijutni ebből a slmasztikából?

	Épp ezen gondolkodtam, mikor vérrel írt üzenet jelent meg a cellám kőfalán: "Segits! Szerezd meg az aranykulcsot a robotoktól!" Bologna. Biztos, hogy volt. A bátyám él! Robotok... Igen, ők foglalták el a Birodalmat. Robotok és kiborgok. Gépekkel kell harcolnunk. Aranykulcs? Ezt viszont nem értem. A bátyám ért egy kicsit a varázsláshoz és alkímiához, de ott nincsenek kulcsok. A cellák meg számzárasak... Ekkor kopgtak az ajtón:

	- Kakukkfű, te vagy az? - hallottam egy fiú fojtott hangját. Bazsalikom, te hülye! Vajon hogyan jutott be?

	- Igen, én. - válaszoltam, s hallottam egy halk kattanást: a zár kinyílt. A félhomályos foylosón ott állt előttem Bazsalikom, az őrök egyenruhájában, mellette Oregano, szintén őrként.

	- Ügyes, ügyes. - mondtam. - De biztos nem vettek észre?

	- Persze, biztos! - felete a mindig alapos Oregano. A két fiút követve végigszaladtam a folyosón. Az egész hely túl csendes és üres volt. 

	- Nem tetszik ez nekem. - morogtam.- Itt valami készül. És az a valmi nem lesz túl előnyös a küldetésünkre nézve. 

	- Jaj, Kakukkfű! Olyan aggodalmaskodó vagy! - torkollt le Bazsalikom. - Hát nem emlékszel? Ma van a kiborgok fesztiválja. Minden gép ott van, ezért is terveztük mára a szöktetetésedetet. A többiek kint várnak, majd akkor magyarázz!

	Túl jól ismer már ez a fiú. Halkan osontunk le a toronytól a kapuig. Ott várt minket a csapat maradék öt tagja. Két lány, három fiú. Név szerint: Farfalle, Kurkuma, Citrus, Citromfű, Proveance.

	- Jól van srácok! - kezdtem.- Vázolom a helyzetet: nemrég üzenetet kaptam a bátyámtól, Bolognától. Az áll benne, hogy meg kell találnunk az aranykulcsot. Tudja valaki, mi az?

	- Én igen! - szólalt meg hirtelen Farfalle.&nbsp; - azt hallottam, hogy egy mágikus kulcs, ami a Birodalom tavának mélyén van eltemetve...

	-&nbsp; És?!&nbsp; -&nbsp; sürgette Oregano. - Hogy van tovább?Fontos, Farfalle!

	- Nyugi! Nem elég! Ezt is egy lapon olvastam. és&nbsp; a lap el volt szakadva. A többit nekünk kell kideríteni. 

	- Ettől lesz izgalmas a küldetés! - zártam le a témát.

	- Jó, jó, de hogyan kezdjünk hozzá? - kérdezték. - Van vagy egy tucat tó a Birodalomban. 

	- Szerintem a Szent Levendula-tóról van szó. - magyarázott Citrus. Ő ért az ilyen dolgokhoz. - A mondák szerint onnan származnak a Birodalom első mágusai.

	- Akkor mire várunk?! - pattant föl lelkesen Kurkuma. - Nincs z olyan messze! Indulás!

	S a vezetésemmel elindultunk. Sziklás tájon át vezetett utunk, de nem féltettem magam. Királyi vérem ellenére mindig megvetettem az arisztokratákat. 

	Nem sokkal késöbb meredek emelkedőhöz jutottunk. Nehéz és veszélyes volt megmászni az éles kiszögellések miatt, de megérte. Ugyanis gyönyörű táj tárult a szemünk elé. Alattunk egy kisebb völgyben a hatalmas, kékvizű Szent Levendula-tó terült el, zöld lombos fákkal szegélyezve. Madarak szálltak a felhőtlen ég felé, s a domboldalon szellő fújta a megannyi virágot.Rég nem volt részem ily gyönyörű látványban. De nem voltunk egyedül. Egy lángvörös hajú kislány guggolt a tó partján, nekünk háttal. Hosszú fehér ruháját és haját fújta a szél. A többiek furcsa tekintettel néztek rám, de én nem értettem, mitől félnek. Odamentem a lányhoz, de csak mikor a vállára tettem a kezem, akkor jöttem rá, hogy mitől akartak óvni. A lány teste ugyanis jéghideg volt. Felém forditotta fejét, s láttam: a szemében életnek semmi nyoma nem volt. Üveges tekintettel meredt rám. Egy volt a fejlettebb kiborgok küzül. Gyorsan hátraugrottam, s vártam, mi történik.

	- Nem kell tartanotok tőlem. A barátotok vagyok.- mondta furcsa, gépies hangon.

	- Egy pillanat...- szólalt meg Proveance.- Nem tisztára olyan mint a kis Levendula?

	Igaza volt. Mint mindig. Eddig miért nem vettük észre? Pedig a kis Levendula volt Proveance legjobb barátja.

	- Hát persze! - világosodott meg Oregano. - Nem sokkal azelőtt, hogyKakukkfűt elfogták, kezdtek emberek csak úgy rejtélyesen eltünedezni. És köztük volt a kis Levendula is. Úgy tűnik robotokat csináltak belőlük.

	- Ez így igaz.- mondta Levendula. - De én meőriztem emberi mivoltomat. A testem egy kiborgé, de szívem az embereké. Mit kerestek itt? 

	- Az aranykulcsot.- válaszoltam. Tudtam, hogy benne megbízhatunk, de ha mégsem, az az én felelősségem lesz.

	- Szóval a kulcsot? - kérdte Levendula. - Ez különös.

	- Hogyhogy?

	- Néhány órája két droid ugyanezt kereste. Nektek miért kell?

	- Hogy kiszabadíhassuk az uralkodókat és felszabadítsuk a Birodalmat. Tudod, hol van?

	- Persze, de nem mondhatom el.&nbsp; Így is sokat mondtam. De remélem ez segít. - felete titokzatosan és a tó felé nyújtotta bal karját. Hirtelen hatalmas buborékok keletkezte a tóban a parttól nem messze. - Rendben, most már mehettek. Ha eléritek a buborékokat nem fogtok megfulladni ha lemerültök. - mondta, s egy pillanat alatt köddé vált. Sorban beugrottunk a vízbe, velem az élen. Levendulának igaza volt: amint elértük a buborékokat azok körénk fonódva megtartották a levegőt. Mindannyian egy-egy buborákban úsztunk. Lassan elindultunk a tó mélyére a sötétségbe, hogy soha töbé ne térjünk vissza...

	&nbsp;

	Oké, oké, csak vicc volt. Simán haladtunk, a halak amint megláttak, elúsztak. Észrevettem valamit: a tó olyan, mint a völgy folytatása. Rendesen nő benne a fű és a virágok. De itt ezeket a szélhelyett az áramlatok mozgatják. Valószínűleg az állítólagos kulcs miatt. Néhány perc csöndes úszás után elértük a tó alját. Különös ragyogásba vonva ott feküdt a tóban egy egyszerű aranykulcsocska. Hmm... Valahogy többre számítottam. Oregano a kulcs felé nyúlt, mire Bazsalikom rákiáltott: 

	- Vigyázz, Oregano!- de elkésett. Oreganot hirtelen áramütés érte, ami a kulcsból származott.

	- Engem nem érinthet meg akárki, csakis a kiválasztott! Az uralkodó leánya! - hallottuk a dörgő hangot.&nbsp; Azzal az Oreganot védő burok szertefoszlott. Ám az én gondolatain sebesen száguldottak. A kulcs azt mondta, hogy csak a király lánya érhet hozzá. Vagyis nyilván még akkor készült, mikor még csak egy uralkodó volt a Spagetti Birodalomban. Ez nem is olyan rég volt. Legutobb leányutód akkor született mikor... hoppá, mikor én megszülettem. Szóval, ha jó a gondolatmentem, én volnék a kiválasztott.

	Eközben Baszalikom felúszott a felszínre Oreganoval.

	Próba szerencse, gondoltam, s a kulcs felé nyúltam. Simán a kezembe siklott.

	- Ezt hogy csináltad?- hüledeztek a többiek.

	- Egyszerű- magyaráztam.- Én vagyok a kiválasztott.

	Elmagyaráztam nekik is a gondolatmenetemet, hogy megértsék. Elindultunk a felszín felé, kezünkben a szabadság zálogával.Mikor felértünk, megláttuk a parton feküdni Oreganot, és mellette térdelt könnyes szemmel Bazsalikom. Ránk nézett és némán megrázta fejét. Rögötn rájöttünk, mi történt.

	- Srácok - szólalt meg Kurkuma kemény szívvel, de könnyes szemmel -, néha fel kell áldozni valakit a szabadság oltárán...

	- Hogy mondhatsz ilyet? - háborodott fel Farfalle. - ő a társunk volt!

	- Sietnünk kell - maondtam halkan s felálltam. - Nem sokára lemegy a nap és a kiborgok elkezdenek őrjáratozni.

	Azzal csöndesen és gyászba temetkezve visszaindultunk a város felé. Mikor a palotához értünk ötlött fel a kérdés: mire kell a kulcs? Sokáig vitáztunk ezen, s a nap egyre lejebb ereszkedett. Aztán eszembe jutott:

	- Megvan! Van egy ajtó a palotában, aminek arany zára van. Sosem jártam még ott, és azt sem tudom, hogy mit rejt.De biztos vagyok benne, hogy ez a kulcs nyitja.

	- Naná, menkünk is rögtön. Természetesen igazad van, hisz te vagy a "kiválasztott", nem? - egy gyilkos pillantással Bazsalikomba folytottam a gunyoros szónoklatát.

	Óvatosan mentünk a folyosókon, mígnem elértük a rejtélyes ajtót. Halkan becsúsztattam a kulcsot a zárba, ami egy csendes kattanással ki is nyílt. És odabent -csodák csodája- a kis Levendulát találtuk.

	- Örülök, hoy eljutottál idáis, kiválasztott. Ahhoz, hogy megtörd a kiborgok uralmát, engem kell használnod. Én vagyok a titkos fegyver, amit Levendula testébe ültettek. - mondta mikor beléptünk. Kinyújtotta a kezét felém, és én megfogtam.Ekkor hirtelen olyan érzésem lett, mintha minden erő bennem öszpontosult volna. A Birodalom fölött lebegtem, láttam mindent és mindenkit. Egy intésemre kiszabadítottam és a trónterembe repítettem Bolognát és Milánót, egy másikra pedig az összes kiborgot felrobbantottam. De győzelmünk keserű volt, hiszen Oregano meghalt, hogy a szabadság élhessen.

	&nbsp;

	- Hé, mi ez a búskomor hangulat? Hiszen győztünk! - mondta valaki a hátam mögött.

	- Jajj, Oregano, olyan vagy! Épp téged gyászolunk.- torkolltam le. Oké, tudom, tudom... De sosem a gyors felfogásomról voltam híres... Megfordultam és ott láttam Oreganot és Bazsalikomot szélesen vigyorogva. 

	- Mi...? De te... De hát... Várjunk csak, egy pillanat! - kezdtett öszeállni a kép. Odaugrottam hozzájuk és lekevertem mindkettőnek két jókora maflást. - Oregano, te nagyon hülye!

	- Hé, engem hagyj békén! Az ő ötlete volt! Mondtam hogy nem kéne! - nyafogott Bazsalikom. De ezúttal elengedtem a fülem mellett a mondandóját. A többiek is észrevették a felfordulást odajöttek, hasonló okokból, mint én. De végül is, minden jó, ha a vége jó!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Congratulations, Chiaki]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6368835</link><pubDate>2013-04-07 19:02:27</pubDate><author><![CDATA[Moncsicsi]]></author><description><![CDATA[
	Nos, háromszoros hurrá és tapsvihar nekem: sikeresen letöröltem mindem. Hogy hogy lehet? Hagyjuk. De bázz, kezdhetek előröl mindent xD
]]></description><encoded><![CDATA[
	Mint fön is írtam, véletlenül (hogy lehetek ilyen marha okos?) lketöröltem a "Chiaki randomságai" részt... így minden elúszott. A vicces az, hogy a Csontliga csak itt volt meg... Na mindegy, majd megpróbálom mindegyiket újra felrakni!

	De nem köll ám búslakodni: Chichi vissza fog térni! :) Csak gyorsan Ctrl + C és más meg is van - a nagyja. Szóval addig is álljon itt egy kis kedvcsináló és emlékeztető a sztorikból:

	A Spagetti Birodalom

	Hol kiborgok uralják a birodalmat, hol a remény már csak lappang, ott a király húga majd a földet felszabadítja! Csakhogy őt is elfogták... Kakukkfűnek a barátai segítenek, és így ők, az Ellenállók megpróbálják megfejteni az aranykulcs rejtélyét, és megdönti a megszállók uralmát...

	&nbsp;

	Rózsa a lombikban

	Egy varázslatos éjszaka, midőn a holdfény a rózsát emberré változtatja, s a sötétség rabjává varászolja... És a boszorkány sem kíméli őt...

	&nbsp;

	Csillagest

	Mint minden éjjel, a hajsza most is elkezdődik: a csillagképek az égen egymást kergetik! Ha Nap eltűnik, a Hold feljő és az úr minden csillag lészen. De Héliosz minden reggel visszatér...

	&nbsp;

	Árnyként az élet

	Ha valaki árnyék, akkor számára megszűnik minden határ. Fekete füst lesz csupán. De van ám egy nagy ellensége is: csak úgy, mint a csillagoknak, neki is haragosa hajnal. De ezt az nem tudhatja, ki csak akkor változott át...

	&nbsp;

	Bogarak háza

	Julia, Ciel és Morita elhatározzák: felfedik a bogarak házának titkát! De nagy az ár: onnan még senki nem tért vissza...

	&nbsp;

	A shounen-ai sztorik címeit már leírtam korábban, a tartalom meg meglepi :D

	&nbsp;

	Jah, és mivel én most debilkedek, ezért addig is tessék DJket/comikokat olvasni!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Fuck everybody and everydick (?)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6368787</link><pubDate>2013-04-07 17:23:52</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	na,most is kaptok egy kis frisst... de most kihalás előnyben van,szóval ne várjatok annyira sokra xD
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Kouha comicot hoztam, csak mert csk,és csak ^--^

	

	meg voltunk tesómmal a folyónál,és suli miatt&nbsp;fogtunk piócát XD majdnem beleesett a hülye gyerek a szaros vízbe....jah,a végén meg megszivattuk anyáékat,h kajak beleesett és úszik és bevették XDDDDDDD jót röhögtünk,és kaptunk is a pofánkra,de nem baj...ezek a mai fiatalok~ :D XD

	&nbsp;

	Na mindegy,visszatérve frissre,itt olvashatod :D

	byebye mára ennyi asszem C:
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A szivárvány dala]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35662741&amp;nid=6368355</link><pubDate>2013-04-06 19:18:13</pubDate><author><![CDATA[Chiaki]]></author><description><![CDATA[
	Nos, mivel marha ügyes módon töröltem az összes kibaszott francot amit kínsereves szenvedés árán felraktam, ezért kezedthetek előröl mindent... Nos, legyen az első ez a kis versike! De szólok nem vagyok egy kifejezett költő...

	Amúgy ezt úgy kell nézni, hogy ennek a versnek tulajdonképp nincs nagyon vége ^^ amikor van kedvem, hozzáírok :) (bár minden helyre még nins kép)
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	Fehér szín tompa hangja

	Visítás az éjszkába

	

	Lila dallam kél a légbe

	Fénysugár a karmestere

	

	Ritmusa a zöld éneknek

	

	Narancssárgát kelt életre

	

	Fenséges a kéknek dala,

	Ugyanúgy szól éjjel-nappal

	

	Sárga napnak sárga szava

	Szólásra bírja a csillagokat

	

	Fekete a szomorú gyász

	Félelmed árnya megbabonáz

	

	Dühös piros tüzet szít,

	A többi színre rápirít:

	Szóljon csak az ő dala,

	Tűz ropogása és gitár basszusa!

	

	Egyhangú a kis szürke

	Ritmustalan az éneke

	

	Ám ha ők mind összefognak

	Az ének is szebben szól majd

	

	De néhány dala össze nem illik:

	

	Kék naranccsal csak veszekszik,

	

	Lila és sárga riválisok,

	

	Zöldnek ellenfele piros.

	

	Egy pillanat, csönd lesz...

	Aztán felhangzik a színzene

	

	Harmónia lüktet minden dalban,

	Mint megannyi angyali harsona

	

	Esős égen fénysugár,

	Minden színes csepp egy áldás.

	Fehér színnek tompa hangja

	Lila dallam haragosa

	Légbe kélnek mind a ketten,

	

	S közben a kék ég énekel.

	Csillag kórus zengő dala

	A felhőket szétoszlatja

	

	Egy percre mind elhallhatnak:

	És már látják: jön a hajnal

	Narancs a többit túlharsogja,

	Fényesebb lesz minden dallam

	Nap és a hold duetteznek.

	Csodás reggel, csodás nyitány

	Csoda dallam a széllel száll.

	Zizegő falevelek közt

	Valami fura testet ölt.

	Senki tudja, mi lehet az,

	Meg is mondja hamarosan.

	Füves rétek, dallamos színek

	Árnyék jő a fények mellett.

	Gonosz színek gonosz hangja

	Hívja a szívárványt rosszra

	

	Ám előlép a kis fehér,

	Oldalán van sárga és kék.

	Merészen ők ellenállnak,

	Megyhagyva a sötétet Másnak.

	Övék már a fényesség,

	Más dal nem kell, csak ha szép

	Táncra perdül minden dal,

	Elvarázsolnak egy mosollyal.

	Táncra perdül minden szín,

	Csodaszépen világít.

	Felhők az égről lenéznek,

	Táncra hívják őket a színek.

	Széllel táncol, magasba tör,

	Szellő, az illatos öröm

	Ötlete lesz feketének: 

	Légbe kélnek a felhőkkel

	Színes felhő az égre vág,

	Dalol minden égbolt hozzá.

	Ám valaki elcsatangolt,

	Fehér valahogy elkallódott!

	

	Hófödte hegyek tetején

	Az ég a földdel egybeér

	Fehér ül a felhők fölött

	Jégbe fagyba, s örökkön...

	

	Zöld birodalom vár rád,

	Ha vörös uralma elszáll
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Eszeteknél vagytok? Áhh.. mindegy...]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6368100</link><pubDate>2013-04-06 15:19:24</pubDate><author><![CDATA[Diamante]]></author><description><![CDATA[
	 Utapriiiiiiiiiiii &lt;3&lt;3 XD Na szóval, hoztam frisst mert fakjevagyok XDD
]]></description><encoded><![CDATA[
	

	úúúúúúú, ez Jinguji-san *-* Ő az enyém, megegyezéses alapon XD

	Na szóval, tegnap megnéztem az Uta no Prince-sama! Maji LOVE 2000% első részét. Már nagyon vártam :3 Nagyon jó volt, szóval felvillanyozódtam, így hoztam frisst.

	
		A Ludwig, a Szörnyeteg első fejezete (azért a második kötettel kezdem, mert az a kedvencem ^^)
	
		Leírás a Nouv-bolygóról (kedvenc bérgyilkosaim lakhelye)
	
		és talán még ma képek a könyveknek XD (vagy nem)

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[majdnem elmaradt XD]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6367754</link><pubDate>2013-04-05 23:55:10</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	&nbsp;

	Mára még nem késő! Mára még neeeem!NEM KÉSŐŐŐ! XDDDDDD szóval tehát,HAHAAAAAAAAA XD egy comic,ezt hozta a mikulás húsvétra (?) XD

	Ja meg mást is x3&nbsp;
]]></description><encoded><![CDATA[
	HAHA XD

	

	Mára is megvan a friss kishíján múlt h ne legyen XD

	most nincs kedvem sokat írkálni,de azé' írokXD (na ezt az értelmes mondatot kapizsgáld)

	Nos,Chiaki is követte a debilségeim kinézetét,ő is váltott erre a stílusra x3 /bár még nincs kész neki/

	Diamante éledezik,éledezik,már dolgozik az írásán &lt;333

	Fancus is fog írni holnap,szóval tőle is várhattok frisst *-* szorgosolvasójaleszekámXD

	Én pedig,hoztam comic frisst ;p

	Ezeken kívül, Dia &nbsp;átköltözött GP-re,én csináltam külön oldalt,mert csak és csak :D &nbsp;meg Csicsinek eddig is volt és nem költözött ;p a cseréknél ott vannak~

	cserékről jut eszembe,kaptunk egy céép ikont az oldalunkhoz,Toránál~ &lt;3 /főleg nekem cép mert Judal van rajta *-* XD/

	&nbsp;

	Elmondtam,mi lesz és mi volt...:D Doujinshi még mindig nincs XD
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[THIS.IS.FRISS!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6367263</link><pubDate>2013-04-04 21:46:11</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	mára is frissfrissfrissfrissfriss és yayyayyayyayyayyayyay happyhappyjoyjoy XD

	na mindegy,hogy tovább haladjunk a hülyeségeken, (főleg az enyémeimen) hoztam frisst C: /mert a többiek lusták frisseket írni...de most kajak,ezt vettem észre XD/
]]></description><encoded><![CDATA[
	Na heyheyheyheyheyheyhey...ok,nem fárasztok senkit XD

	&nbsp;

	

	&nbsp;

	Ohh~ hogy miért Kouha-s most ez a friss adag? Mert Judal írja,és szereti őt perszeJudaltjobban,de a legfőbb cucc ; mert vele álmodott. XD megmertmégőtnemraktambeikonnak

	&nbsp;

	de,visszatérve a frisshez~ x3

	&nbsp;

	mostmár lehet link-cserélni is,mert olyat is csináltam/tunk fkjevagyok&nbsp;de előtte;

	
		oldal linkjét kéremszépen
	
		melyik Magi szereplő legyen a képen (ha meg nem tudod a szereplőket,akk csak annyit mondj fiú vagy lány)
	
		neked is kikell tenned minket az oldidra persze


	Jah,és ha nem tetszik a kép,akkor nyugodtan szólj és lecserélem ha nem vagyok annyira lusta&nbsp;^^

	&nbsp;

	ezen kívül,hoztam comic frisst is,katt&nbsp;~ habár,az első az elmegy doujinshinak is...xD de mindegy~

	Aki még figyelmes volt,azt is észrevette h megváltozott a debilségeim kinézete + felpakoltam a regényem :)

	&nbsp;

	&nbsp;

	Chiaki is felrakott egy verset,érdemes azt is megnézni&nbsp;itt&nbsp;(elolvastam és nekem kurvára bejött *-* méghogy nem költő...pfft -.-xD )

	&nbsp;

	Várhatók;

	
		Fancus is tervezgeti hogy ír valamit,szóval drukkoljunk neki *-*
	
		Diamante remélem hamarosan felpakolja a regényét ide is :D
	
		A&nbsp;debilmesékkel kapcsolatban ; most is készülget egy,de egyelőre lusta mindenki h tovább írja,szal arra is türelmet XDDDDDD
	
		Doujinshi meg mittudoménmikor lesz kész,nem is foglalkoztam vele azóta, lusta vagyok ez van,lehet hétvégén kedvet kapok hozzá...de lehet nem XD vasárnap tuti nem,mert programom van


	&nbsp;

	I'm so so so hot

	I'm so so so cool

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Fancus unatkozik]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35655096&amp;nid=6366916</link><pubDate>2013-04-04 08:38:33</pubDate><author><![CDATA[DebilTrio]]></author><description><![CDATA[
	Oké, tudodm, nem én jönnék, és ezért bocs is Fancus nagyi, de az az igazság, hogy rohadtul unom az informatika órát xD Inkább egy kis debilség, mint sok lábjegyzet....

	*Chii-chan belekezdett, de befejezetlen, plusz eltűnt a kép *cries*
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Volt egyszer egy otaku lány, Fancusnak hívták. Szerette a kalandokat, az izaglmakat. De aznap éppen naagyon unatkozott. Nem tudta mit csináljon...

	- Megvan! - gondolta. - Felkeresem a barátaim! Judalt, Diamantét és Chiakit! Hátha újra megölhetjük egymást!

	Nagyon boldog volt, hogy ez eszébe jutott. Csakhogy aztán mégvalami jutott eszébe: a barátai nem értek rá, mindenkinek dolga votl! Judal egy fekete magit kergetett, Diamante biztos megint bérgyilkosokodott, Chiaki meg.. ő biztos varázsol! Fancus újra elszontyolodott. Bárcsak nekem is lene valami dolgom! - gondolta szomorúan. Aztán elhatározta magát:

	- Rendben, ha nem talál meg a kaland, akkor én keresem meg őt!
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[pókembej,pókembej~]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6366774</link><pubDate>2013-04-03 20:46:06</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	mindent tud amit egy póknak kejj,hálót szőőő és lyukaszt,pedig nem keres egy garast,ó igenn,ő itt Pókemberr~

	Mára is rendeztünk vmit C: h i h i ~
]]></description><encoded><![CDATA[
	TratatatatatataaataAAAA.~

	

	&nbsp;

	újabban kész lett egy debilmese,és yay.;3 méghozzá A szerelem anatómiája címmel~ (amit Chiaki-tól kapott &lt;D) a kezdésnél bajba voltam,de amit a többiek kihoztak...egyre jobb és jobb lett :D

	&nbsp;

	Az új egér is elnyerte a debilek tetszését. Fákkjevagyok

	Jahm,a portállistán újabban előre törtünk ; 41.nél vagyunk~ holnapra ki tudja mi lesz :D

	&nbsp;

	Doujinshit megint nem hoztam,se semmi különlegességet,bár ki tudja... .... ok,mára se lesz semmi XD

	&nbsp;

	Várhatók;

	
		debilmese C:
	
		Doujinshik (hanyadszorra is ígérgetem...?XD)
	
		akárkitől akármi

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Debilmesék yay~]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6366290</link><pubDate>2013-04-02 20:40:09</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	Mert ilyen is kell ám ^^ Soksok debilség,egy debil oldalon.... kötelesség :D~

	Szóval a mai friss így kábé ebből fog állni.... :'D
]]></description><encoded><![CDATA[
	Nos~

	

	&nbsp;

	Bwahahaha,kész van az Áprilisi tréfa című debilmese,amit mind a 4-ünk írt~ fákjek vagyunk.Oh,és egymást kinyírni a legjobb~&nbsp;

	Plusz,most készül még egy,csak a befejezőre várunk~

	&nbsp;

	Megmég beraktam egy új egeret. xD

	&nbsp;

	Jah,és a DJ-ket nincs kedvem lefordítani...szóval várjatok még egy darabig XDDDD de lehet változik ez még,szal XD jah,és portállistán haladunk,46.helyről 43.helyre~ yay. x3

	Várhatók;

	
		újabb debilmese
	
		yaoi regényem fellesz pakolva
	
		doujinshik (majd valamikor XD)

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A szerelem anatómiája]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35655096&amp;nid=6366280</link><pubDate>2013-04-02 20:24:08</pubDate><author><![CDATA[DebilTrio]]></author><description><![CDATA[
	Belejöttünk a&nbsp;debilmesékbe....szóval,ez lenne az újabb "mesénk"&nbsp;

	A sorrend pedig,így szól ; Judal,Fancus,Diamante,Chiaki

	*a képek eltűntek
]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;

	Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy szerelmes pár,akik egy szép napon sétálgatni mentek,s egyik lépésről a másikra egy játszótérre keveredtek.Minden kihalt volt,s a nap se sütött arra,sötétség volt mindenhol s egy lelket se láttak.Vissza akartak fordulni,de amint ezt megtették,ismét a játszótérrel találták szembe magukat.

	&nbsp;

	Most viszont,megpillantottak egy alakot.A hintán egy gyerek ült,és egy fekete macska volt az ölében kinek a szeme iszonyatosan világított.A szerelmes pár először megijedt,hogy valami nem stimmel,se a játszótérrel,se a gyerekkel,se a macskával.

	- Ne féljenek,nem fogom magukat bántani.Se én,se a macska.A nevem Haze,és Önök kik? -mosolygott rájuk azzal a fura mosolyával,majd felállva a hintáról ment közelebb a szerelmes párhoz.

	&nbsp;

	Mihelyst közelebb ért a párhoz,a fáról egy újabb hang szólalt meg ;

	- Az egy pszichopata - s leugrott a fáról.Méghozzá egy pandának öltözött fiú volt az....

	&nbsp;

	Haze egy pillanatra lefagyott,utána vigyorogva így szólt;

	- Így igaz,egy pszichopata vagyok,és maguk most meghalnak - mondta &nbsp;majd mielőtt lecsaphatott volna a párra,kik már azt se tudták kinek higgyenek,egy lány ugrott elő egy fűrésszel s kettéfűrészelte Hazet.

	&nbsp;

	A fiú kettészakadt,s a lány apró darabokra is kettéfűrészelte,utána pedig a párra nézett,s megszólalt ;

	- Üdv,a nevem Fancus,és csak azért mondom el hogy emlékezzetek rá a másvilágon - mondta vigyorogva,majd beindította ismét a láncfűrészét és vészesen közeledett a párhoz.A fiú átöltelte a szerelmét,hogy ne féljen,persze mind a ketten kezdtek bekattanni a sok vér,s gyilkolás láttán.A pandafiú pedig mind ezt vigyorogva nézte végig.

	&nbsp;

	Aztán mikor Fancus közelebb ért.....puff.Megjelent egy újabb lány,és szétloccsantotta Fancus fejét a karján lévő fegyverrel.

	-Ne rontsd a levegőt. -morogta a lány.

	&nbsp;

	S levedlette a 'csinilányruciját' ...Igazából egy szőke fiú volt,kit Kennynek hívtak. Már nagyon össze volt verve,s ezért eléggé összefoltozva is. Ekkor oda állt&nbsp; a panda sapkás srác elé,s így szólt.

	-Vezesd ezt a párt Judal elé...-többet nem is kellett mondania mert a sapkás srác tudta kiről,miről van szó.

	&nbsp;

	A srác kiderítette a nő neve Minzy a férfié pedig Samuel. Egy sikátorba értek,hol egy vörös szemű lány&nbsp; fogadta őket. Kecsesen meglibbentette szoknyáját,majd elindült a három fős csapat felé. A panda srác gyorsan elillant,de köben Minziy fülébe súgta..

	-Game over- erre Minzy felsikoltott, s a srác már el is tűnt.

	Minzy egy kicsit lenyugodott s kiakarta húzni a kezét Samuel szorításából,de akárhogy feszegette,nem ment neki.Ránézett Samuelre, akinek a feje helyett&nbsp; csak a fölfele spriccelő vért látta.

	-S-s-samuel...-mondta ki a szerett nevet,miközben torkát a sírás folytogatta. Ám még idejében kapcsolt az agya, s mikor Judalt sehol sem látta megszólalt a kis vészjelzője.Futásnak eredt,pont jókor.

	&nbsp;

	Mert a tetőről egy idegbeteg lény kezdett el lövöldözni. Minzy egyre jobban fáradt a futásban hisz ott csüngött a kezén Samu mint egy papírmasé ...húsból.Hirtelen felbukkant a kanyarban Judal.

	-Na miért futsz báránykám?-.Mondta a pszichopata leányzó,egy vérfagyasztó mosoly kíséretében. Minzy háta mögöttl pedig felbukkant a puskás betyár is... Judal látva Minzy szemében az értetlenséget,magyarázatba kezdett.

	-Na szóval tündér bogárkáá~ám most meghalsz,mert ...meg kell ünnepelnem az elmegyógyintézetből való szabadulásom^^ -mondta egy kéjes mosoly közepette, amikoris a puskásfazon lazán lepuffanotta.

	&nbsp;

	A fazonról kiderült ő volt Judal alteregója. Hát ugyan olyan elmebeteg,hibbant ösztön lény volt mint a masik, s ennek jeléül megmutatta a rajzát hogy mit készít majd&nbsp; Minzyből.

	&nbsp;

	De akkor egy menő csávó ugrott elő- még kártyák is hullottak bizony- a semmiből s le brúszlizta Judal alteregóját,aki neki csapódott az aszfaltnak,és szétloccsant a feje.

	&nbsp;

	A sikátorból egy punk csaj lépett elő.

	- Na, anyukám, nem kell félned. Én megvédelek, mert jó punk vagyok. De, aranyom, jobb, ha most menekülünk, mert ez a démonok ideje. - Ekkor egy véres késsel leszúrta a betyárt és elrángatta Minzy-t.

	De ez nem sült jól el... Mert&nbsp; a sikátor végén egy yokai várta őket.

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Hello, cicabogár - vicsorgott a farkas Minzy-re. - Azt hittem, hogy ma sem ehetek valami frisset és puhát, de mégis. Te viszont, punkok gyöngye, tűzz el mert a te tüskéiddel fogom piszkálni a fogam!

	Majd előre vetette magát, de a punk lány beugrott Minzy elé, így az ő torkát harapta el a farkas. A lány egy utolsót káromkodott, majd egy lökéssel elküldte Minzy-t, amíg a farkas belőle lakmározik. Az önzetlen emberek nem élnek sokáig.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Minzy elött egy jól öltözött lány állt meg.

	- T-t-te ki vagy? - dadogta Minzy.

	- Én Chiaki vagyok, a lélekőr. És most a te lelkedért jöttem. Én vagy az ÜDVÖZÖLÉS. Add nekem a lelked!!!! - Az utolsó szavakat már üvöltötte.

	- Ne! Ne! Nekem kell a lelkem! - sírta Minzy.

	- Nem kell a feszkó cicám! Nem fog fájni! - "nyugtatta" őt Chiaki.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Egy zöldhajú macskalány ugrott elő és szitává lőtte Chiakit.

	- Mocskos kis... - amit ezután mondott a macskalány még idézni sem lehet. Majd Minzyre nézett. Elvigyorodott ledugta a saját száján a reszelt végű csövet, majd meghúzta a ravaszt és a teste Chiakié mellé rogyott. A macskalány utolsó erejével még odadobta a véráztatta fegyvert Minzy-nek.

	- Használd.. - hörögte és meghalt.

	&nbsp;

	Minzy a két hulla mellett már azt sem tudta, mi végre van a világban. Rövid idő leforgása alatt egy tucat halált látott, s az egyik halott a szerelme volt... E-ez nem lehet igaz... - gondolta lány, és a földre roskadt - hova kerültem? Ebben a világban... ezek megölik egymást!

	- Ez sajnos így igaz. - mondta bánatosan hangon valaki mögötte. Minzy felsikított, és a falig hátrált: minden másodpercben az életét féltette... vagy mégsem?

	Az új jövevény egy fiú volt, látszólag ártalmatlan. Kinyújtotta Minzy felé a kezét:

	- A nevem Lukas Thomassen, és azért jöttem, hogy segítsek neked. Tévedésből kerültél ebbe a világba, de én kivezetlek innen. Egy bérgyilkost vártunk, de Judal belekontárkodott a rendszerbe, ezért ti kerültetek ide.

	Minzy szemében hálakönnyek gyűltek, és megragadta Lukas kezét.

	&nbsp;

	- Azt márpediglen én nem hagyom! - hörögte egy eszelős hang nem is olyan messze tőlük.

	- Mer megint ő... - szólt bosszúsan Lukas. - Sajnálom, ez a pszichopata yandere lány mindenhol feltűnik... Próbáltuk már ketrecbe zárni is de...

	Ám Lukas mondanivalóját félbeszakította az elmebajos lány dühödt harci kiáltása. Egyszerűen mellberúgta Lukast, és ráállt a fiúra.

	- A nevem Diamante Agglaste! - üvöltötte vészjóslóan. - És kinyírlak, te rohadt kurva! - ahogy ezeket a szavakat vágta Minzy fejéhez, véres kései rámutattak a lányra, kinek arcát ezért vércseppek pettyezték. Minzy halálsápadtá vált, és síkitva elrohant. Egy erdőbe jutott, ahol a fák mögül figyelte a történéseket.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Harcuk - már ha annak lehet nevezni - inkább tűnt házaspári veszekedének: Lukas próbálni lefogni Diamantét, de a lány folyton rá akart ugrani és széttépni az őt lefogó szegény fiút.

	- Eressze el! Meg kell ölnöm! - kiáltott rá Diamante.

	- Nem lehet! Vissze kell őt juttatnunk! Nem itt a helye!

	- Leszarom! Ezt majd Ő megmondja! El kell vinnünk Őhozzá!

	Lukas hirtelen megállt, és elengedte Diamante kezeit.

	- Rá gondolsz? Mármint... - De a yandere kései áthatoltak mellkasán, és kioltották a fiú életét, az egyetlenét, aki segíteni tudott volna Minzyn.

	- És most te jössz, ribanc - hangsúlya nem ígért semmi jót, túlságosan dallamos és vészjósló volt. Minzy reszketett rejtekén, arccán patakzottak a könnyek.

	&nbsp;

	- Nyugodj meg, Minzy! - jelent meg a semmiből egy lány, kezében egy kaszával. - Én veszem át Lukas helyét!

	Azzal kifutott a nyílt térre, felugrott, és egy gyakorlott mozdulattal elválasztotta Diamante Agglaste fejét a nyakától. 

	- Nem lesz semmi baj. Majd Ő segít! - mondta mosolygva, és Minzyhez fordult. Már megint ez a név - gondolta Minzy - ki lehet ez az "Ő"?

	&nbsp;

	- Nagyon érdekes. Akkor én leszek Diamante. - mondta nyugodt, mély hangon egy fiú. Olyan hirtelen került elő, mint a lány.

	- Rendben - a lány felemelte a kaszáját. - akkor folytassuk, ahol ők abbahagyták!

	&nbsp;

	És ők is egymásnak estek... Minzy elszaladt, mélyen az erdőbe.

	- Ne, várj! - kiáltotta a lány.

	- Hagyd csak, mindenképp odajut Hozzá. Te most csak velem törődj, én vagyok az ellenfeled!

	Minzy ugyan már nem látta, de valószínűleg ők elvették egymás életét...

	&nbsp;

	Minzy átfutott a sötét erdőn. Ki akart innen jutni. Nem is... Már inkább meghalni akart. Az volna a&nbsp; legrövidebb út innen ki!

	- Milyen igaz... - szólt egy újabb eszelő hang. Itt mindenki a gondolataiban olvas? - Várj csak, cica, hamarosan a saját szemeddel látod a másvilágot!

	Egy szőke fiú ugrott le egy fáról, és teljes erőből állon vágta Minzyt. 

	- De mit szólnál hozzá, ha előtte elszórakoznék veled egy kicsit?

	- Elég volt! - harsant a parancs. 

	- Fenébe... - mondta halkan a fiú. - Ő az...

	&nbsp;

	- Hagyd őt, Sauber. Megvizsgálom.

	Csak egy kislány. Egy egyszerű kislány. De Ő volt az.

	- K-ki vagy te? - kérdezte reszketve Minzy.

	- Ő irányít mindent. - válaszolt helyette Sauber. A lány lassan végigmérte Minzyt.

	- Unalmas. - mondta végül. - Nincs benne lehetőség. Lukasnak igaza volt, tényleg nem itt a helye. - mondta, s azzal csettintett egyet. Minzy előtt elsötétült a világ...

	&nbsp;

	Minzy Lelbell sikítva ült föl az ágyában. Hajanalodott.

	- Cs-csak egy rossz álom? - úszott a verejtékben, szíve vadul kalapált. Élete legroszabb rémálmát élte át. A telefonja hirtelen megcsörrent. A szerelm hívta, Samuel Fullmoon.

	- Sam, te vagy az? ... Jól vagy? ... Hm.., hogy a randi? Nem, szerintem mégse menjünk sétálni, inkább gyere át hozzánk... Hogy? Ja, csak egy megérzés...

	Letette a telefont, és elmosolyodott. Csak egy buta álom. Üzenete érkezett. Megint Sam az? Nem... Nem írt ki semmit a telefon.

	"Unalmas vagy, ember. Ha legközelebb átjössz hozzánk lehet hogy meghalsz... De az unalmas. Végülis Lukas nem menthet meg mindig, akkor is ha a kis bábjaim mindig föláldnek, hogy újra és újra megölhessék egymást..."
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Áprilisi tréfa]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35655096&amp;nid=6366224</link><pubDate>2013-04-02 18:42:14</pubDate><author><![CDATA[DebilTrio]]></author><description><![CDATA[
	Április 1. alkalmából álljon itt egy rögtönzött cross-over szerűség, amiben nagy segítségünkre voltak a képek&nbsp; Ez a kis rész mind a négyünk elmebaját dicséri 

	A sorrend pedig,így szól ;&nbsp;Chiaki,Fancus,Judal,Diamante ;)

	*sajnos a képek már nincsenek meg, ahonnan az ihletek jöttek
]]></description><encoded><![CDATA[
	
	&nbsp;

	Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. A kislány neve Henriett volt. Egy nap felkerekedett, felöltötte piros köpenyét, és elindult a közeli erdőbe sétálni, a lóhere mezőn át. Vele tartott hűséges társa is, Luna, a kutyus.

	&nbsp;

	Luna egyszer csak elcsatangolt... Mikor Henriett utána ment, észrevette, hogy Luna átváltozott: ritka képesség volt az övé. De mikor az emberi alakját hordja, mindig kegyetlen lesz. Luna hirtelen elkezdett veszettül csaholni, és az erdő sötét része felé futott. Henriett megrémült 

	&nbsp;

	Mire a lány odaért, Luna már nyüszítve elbújt a bokrok közt: ő volt az, az erdő gonosz Varázslója, Judal! Fekete rukh lengte körül, félelmetes sötétségbe vonva mindent. Henriett néhány képést hátrált, majd rémülten megkérdezte:

	- K-ki vagy te?...

	&nbsp;

	- Én vagyok az, aki elveszi az életed... - válaszolja Judal, de nem tudja befejezni hatásos monológját, mert az egyik fáról újabb ugrik le: egy lány, bábunak öltözve.

	- Ő az én prédám! - kiáltja, és Judalra mutat. [dejóó neki xD] Ráugrik a fekete mágusra, és már neki is kezdene a nekikezdenivalónak, mikor Henriett felsikít. 

	- Mi van már? - kérdi a lány türelmetlenük, és visszafordul.

	&nbsp;

	Ámde a jövevény nem figyelt rájuk. Eszelősen és véráztatva kelt át a mezőn, és rögeszmésen csak egy szót ismételgetett:

	- Yuki... Yuki... Yuki...- Tekikntete hirtelen a még mindig reszkető Lunára tévedt. Gondolkodás nélkül rátámadt, és megölte a kutyát, majd továbbált, továbbra is mormogva.

	Henriett zokogva rogyott a földre

	- Luna...

	Ezelatt a rejtélyes lány elvonszolta Judalt...

	
	&nbsp;

	De mint mindennek az életben, Henriett bánatának is vége lett: Luna megmozdult! A kislány először örült, majd arcán a mosoly helyét iszonyat vette át: kedvencéből zombi lett, aki most ámokfutásba akart kezdeni!

	&nbsp;

	Zombikutyus hörögve és vértől áztatva elkúszott az erdő mélyére, ezzel egyedül hagyva Henriettet, aki kicsikét már kezdett megválni eddig féltve őrzött kincsétől, a józan eszétől...

	&nbsp;

	Egyetlen célja csupán az lett hogy élve kijusson innen..erről a szörnyűséges helyről. 'El innen...el innen...' - ismételgette&nbsp; új mantráját,miközben&nbsp; megpróbálta futásra ösztökélni meggyötört,remegő végtagjait. Egyre sikeresebben ment neki,amikor is egy&nbsp; helyes férfiba botlott.A férfiról kiderült hogy egy kém,és fő célja felkutatni egy kislányt.

	&nbsp;

	Mint később kiderült Alice-t kereste. Henriett pedig az eddigi veszélyekről megfeledkezvén,nyálcsorgatva megmutatta&nbsp; az utat Alicehoz. A kis lány egy fa tövében ült,és épp olvasott. Mindenki csak csendes szépségnek hívta...

	&nbsp;

	Ám felfedte valódi alakját mihelyt megpillantotta a kémet. Ő egy ellenséges Démon klán leszármazottja volt, s ez a kém rá vadászott. Az igazi neve Dia'mante volt. Rengeteg ehhez hasonló kémet megölt már,s kiszívta a vérüket. Ő és a kém elkezdtek harcolni...mint egy élet halál játszma. Történt valami...

	&nbsp;

	Egy kisbabává változott Dia'mante. A kém egy ideig szemezgetett a kicsivel,majd az ölébe kapta.Mikor visszafordult,vértől ázott az ingje,s egy kis tócsába gyűltek a karmazsin cseppek. A 'kislány' szeme izzott.

	-Szereted a pirosat?-kérdezte őrült mosollyal .

	&nbsp;

	&nbsp;

	Ekkor egy késelő pszichopata nyuszi ugrott elő egy bokorból.Aki egy vágással átnyisszentette Dia'mante torkát..Ő volt Alice formájában a nyula,s&nbsp; becsavarodott így hogy a gazdája démoni formáját viselt.Ezért megölte. Rohamosan ugrált&nbsp; Henriett felé.

	&nbsp;

	Amikor hirtelen elnyelte egy dimenzó kapu,amely magába szippantotta Henriettet is. És átkerültek egy másik világba ...ami középkori volt,és mágikus.

	&nbsp;

	Amint a másik világba kerültek,a nyúl leakart csapni Henriettre,hogy fejét vehesse,de ekkor megjelent egy szőke fiú,s a katanájával kettévágta a pszichopata nyulat.Henriett megdermedt egy pillanatra, utána hálásan megköszönte volna a fiúnak,hogy megmentette,de ekkor a fiúnak már hűlt helye volt.

	&nbsp;

	Viszont,a fiú helyett egy lány állt,aki épp egy másik lányt fojtogatott egy piros színű cérnával,miközbe Henriettet nézte pszichopata vigyorral a képén.

	- Szia kislány,a nevem Chiaki,és te is a játékszerem leszel - mondta,majd meghúzta a cérnát,s a lány feje leesett.Henriett majdnem maga alá piszkolt,s mikor a lány egy újabb cérnát húzott elő,megis tette.

	&nbsp;

	Ekkor,egy másik fiú is előbukkant Chiaki mögött.Előhúzott egy kést,és beledöfte Chiaki hátába,ki meglepődöttségébe köpni nyelni nem tudott.Mikor a lány eldőlt és végleg kinyiffant, a fiú kiszedte Chiaki hátából a kést,majd lenyalta róla a vért.

	- Finom~ -mondta kéjes s halk hangon a fiú.

	&nbsp;

	Henriett lábai nem bírták tovább,s lerogyott a földre.Amit viszont,jól is tett mert éppen egy balta repült felé és így nem őt,hanem a fiút találta fejen.A fiú kiszedte a fejéből a baltát,s vért köhögött.Mire felnézett az új támadó ott állt előtte s a kést ami a fiúnál volt,elvette majd szíven szúrta.

	- Nem veled akartam játszani,hanem azzal a lánnyal... -sóhajtotta,majd visszafordult Henriett felé.

	&nbsp;

	Henriett meghökkenve ült a földön,majd menekülőre akarta fogni,ám ekkor az égből lepottyant egy ajtó,s egy napszemüveges fiú kukucskált ki rajta,majd odasúgta Henriettnek ;

	- Assze'm megtaláltam Narniát.&nbsp;

	Henrietta gondolkozás nélkül befutott az ajtón menekülés alkalmából,s ekkor jött rá,hogy az a jampec fiú valójában golyós volt,hisz nem is Narniába keveredett...

	&nbsp;

	Az ajtó túloldalán egy őrült fiú várta, aki folyamatosan bombákat dobált és röhögött. Szegény Henriett félelmében azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány, csak muszáj volt valahova elbújnia. Meg is pillantott egy méretes krátert. Alighogy beugrott halk énekszó halatszott.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Egy macskalány került elő halkan énekelgetve a legnagyobb paranoiában is. Henriett teljesen biztos volt benne: otthon kellett volna ma maradni. Őrültek napja van!

	- Nem őróltek, hanem bolondok! - Szidta le a macskalány, aki olvasott a gondolatokban. Ő volt Fanni, de a legtöbb helyen csak a Macskavarázslóként vagy Fancusként emlegették. Fancus előreugrott és az egyik bombát lenyomta a srác torkán, aki ezer undorító darabra hullott.

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Vigyázz! Téged is meg akar ölni! Ő egy imposztor! - Kiáltotta távolról egy sámán. Mindenki a vérszomjáról ismerte.

	- Ne vedd el a prédámat! - Ordította Fancus és egymásnak estek a sámánnal. Felvágták egymás hasát, kitépték a beleket és hasonló csonkítások.

	Úúú - gondolta Henriett. - Ez csúnya... Ezért még visszajönnek kísérteni.

	És nem is tévedett nagyot, ugyanis Fancus alapból is zombi volt és halhatatlan. A sámán pedig a szellemek segítségével maradott életben. Így örökké tartó harcuk ép csak elkezdődött.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Akkor hirtelen megjelent egy varázsló. Kiköpött Henriett elé a földre.

	- Rohadt élet! Pedig az én munkám lett volna megölni ezt a sámánt! - mondta Natsu Dragneel. Majd Henriettre nézett. - De ha már itt vagy, akkor téged öllek meg.

	- Neeeeeee! - sikított fel Henriett és szaladni kezdett. Mögötte Natsu.

	- Ne szórakozz.. Ez az én melóm! - szólt közbe valaki mögülük.

	&nbsp;

	&nbsp;

	- Te mit keresel itt, mi? Nem a kocsiban hagytalak? - ordított Natsu Gray-re mközben Henriett után szaladtak.

	- Nem vagyok állat! Azt csinálok, amit akarok!!!!!

	Henriett futás közben azon gondolkodott, hogy hova a pitlákba tudna elbújni. Amikor az út végén meglátott valamit. Egy gödör! Ez sokkal jobb, mint élve megsülni vagy halálra fagyni, ahogy ismerte a két varázslót.

	Úgyhogy ugrott.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Lassan zuhant a mélybe. Ez nem is egy üreg volt, hanem egy alagút. Néha kezek nyúltak ki érte. Sok kéz, amik el akarták kapni. Az alagút végén fény gyúlt, amifelé folyamatosan közeledett. Maga mögül kiáltozást halliott.

	&nbsp;

	&nbsp;

	Egy hihetetlen furcsa világba. Emberek akarták elkapni, de túlságosan rettegett. Képtelen volt bármire is. Az utolsó emléke, hogy az egyik égben lebegő ház falán szétloccsan.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Nem megy az olyan könnyen]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6365489</link><pubDate>2013-04-01 15:14:06</pubDate><author><![CDATA[Diamante]]></author><description><![CDATA[
	Mert az éghető anyag nem mindig gyúlékony....

	Úristen, de sok a dolgom...
]]></description><encoded><![CDATA[
	A többiek unszolására (meg a saját lelkiismeretem segítségével) elkezdem felrakni a regénysorozatomat.

	Szegényke nagyon hosszú, hét kötet. A bérgyilkosháború fő alakjainak történetét mutatja be a Nouv-bolygón. A főszereplők mind a RedRaven nevű szervezetnek tagjai vagy valamelyik kirendeltségének.

	Kellemetlenül kacifántos, idegesítően hosszú és lehetőleg élvezhetőre sikerült, tele agyzsibbasztó beszólásokkal.

	Az első kötet a Diamante, a hősnő. És ne értsétek félre, de NEM én vagyok a főszereplő. Én csak lopom az ő nevét XD Az én köetem ugyanis az ötödik, a Michiyo a zsidó..

	&nbsp;

	De majd meglátjátok.

	Hello.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[egy kis comic]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35634669&amp;nid=6364486</link><pubDate>2013-03-30 01:03:56</pubDate><author><![CDATA[Judal]]></author><description><![CDATA[
	Decsakmert,felpakoltam párat,és mert lalalalalalaaa.Kis aranyos comicok,ha gondolod némmeg :D~ jah meg egysmás :)
]]></description><encoded><![CDATA[
	Új nap.Új cucc.blaaaaa.

	&nbsp;

	

	Nah mert többhöz most jelenleg nem volt erőm,ezért csak egy apró comicokat hoztam.Pontosabban 2-t. de megfelel az~

	&nbsp;

	megnézheted&nbsp;ittittittitttitttitttittitt xD~

	&nbsp;

	Jah,és amint látom Chiaki is fel-fel ébredt,tessék bekukkantani a randomságaihoz is; klikk~ :D

	&nbsp;

	Várhatók;

	
		SinbadxJudal Doujinshi
	
		rajz
	
		miegysmás akárkitől,akármiről


	&nbsp;
]]></encoded></item></channel></rss>
