|
- Amúgy emlékeztek, hogy kerültünk ide? Mert én kurvára nem... - nézett Diamante a másik három lányra, akik jobban hasonlítottak öthetes vizihullákra, mint önmagukra. Fancus nyújtózott egyet, aztán válaszolt.
- Jaj már, Dia! Egy kis felejtés nem a világ! Hiszen tudod, hogy a kis retardált yanderénk is random módon elfelejt dolgokat!
Judal kinyitotta az egyik, úgy nézett a másik kettőre. Arca mogorva maradt, mint mindig, de ne említésére mintha egy halvány mosoly futott volna át az arcán.
- Tudtátok, hogy az "amai" japánul édességet jelent? Lehet, hogy ezért hívják Amaimont Amaimonnnak... - mondta kicsit buta arckifejezéssel Chiaki, akinek szokása furcsa tényekkel elárasztani a körülötte lévőket.
- Ez nem segít!! - kapta fel a vizet Diamante.
- Nyugi, Dia, nem kell a hiszti! - röhögött föl Judal. - Azt legalább tudjuk, hol vagyunk most. Nagyjából...
Mind a négyen egy útszéli padon ültek, az út mindkét oldalt beleveszett a park homályába. A nap sütött ugyan, de a horizontot már ellepték a viharfelhők. Őket is meglepte az, hogy itt vannak. Egyszer csak itt találták magukat, holott sétálni indultak (furcsamód elhagyva ezzel megszokott szobagomba létformájukat). És ott lettek. Abban a parkban. Az Aurorelas Birodalom négy különböző pontjából, egy pillanat alatt. Félreértés ne essék, nagyon is örültek, hogy találkozhattak, ámde szerették volna kibogozni ezt az egészet.
- Mit akarsz, Dia? Hogy Sherlock Holmesként jöjjünk rá mindenre? - kérdezte Fancus, és miközben a "Sherlock" szót mondta, sunyit Chiakira sandított.
- Lockyyyy~~~ - dünnyögte halkan a lány, olyan fejjel, mint aki épp akkor szívott egy adag narkót. Szerette, ha szóba hozzák a kis háreme egyik igen féltett tagját.
- Hm... - forgatta a szemét Judal, majd megeresztett egy gúnyos mosolyt - Mi lenne, ha körülnéznénk? - azzal fölpattant a padról, csípőre tette a kezét, és diadalmas pofával nézett le a maradék háromra. Diamante és Fancus is föltápászkodtak, Chiaki csak lustán kinyújtotta a kezét, hogy húzzák föl. Miután Fancus megszánta, s mind talpon voltak, a négy debil elindult a rejtélybe vesző zavaros ösvényen, mely talán örökre megváltoztathatja egész életüket. ("Fhúúú, de költői!" - forgatta a szemét Diamante unottan)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
