Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy szerelmes pár,akik egy szép napon sétálgatni mentek,s egyik lépésről a másikra egy játszótérre keveredtek.Minden kihalt volt,s a nap se sütött arra,sötétség volt mindenhol s egy lelket se láttak.Vissza akartak fordulni,de amint ezt megtették,ismét a játszótérrel találták szembe magukat.

Most viszont,megpillantottak egy alakot.A hintán egy gyerek ült,és egy fekete macska volt az ölében kinek a szeme iszonyatosan világított.A szerelmes pár először megijedt,hogy valami nem stimmel,se a játszótérrel,se a gyerekkel,se a macskával.

- Ne féljenek,nem fogom magukat bántani.Se én,se a macska.A nevem Haze,és Önök kik? -mosolygott rájuk azzal a fura mosolyával,majd felállva a hintáról ment közelebb a szerelmes párhoz.

Mihelyst közelebb ért a párhoz,a fáról egy újabb hang szólalt meg ;

- Az egy pszichopata - s leugrott a fáról.Méghozzá egy pandának öltözött fiú volt az....

Haze egy pillanatra lefagyott,utána vigyorogva így szólt;

- Így igaz,egy pszichopata vagyok,és maguk most meghalnak - mondta  majd mielőtt lecsaphatott volna a párra,kik már azt se tudták kinek higgyenek,egy lány ugrott elő egy fűrésszel s kettéfűrészelte Hazet.

A fiú kettészakadt,s a lány apró darabokra is kettéfűrészelte,utána pedig a párra nézett,s megszólalt ;

- Üdv,a nevem Fancus,és csak azért mondom el hogy emlékezzetek rá a másvilágon - mondta vigyorogva,majd beindította ismét a láncfűrészét és vészesen közeledett a párhoz.A fiú átöltelte a szerelmét,hogy ne féljen,persze mind a ketten kezdtek bekattanni a sok vér,s gyilkolás láttán.A pandafiú pedig mind ezt vigyorogva nézte végig.

Aztán mikor Fancus közelebb ért.....puff.Megjelent egy újabb lány,és szétloccsantotta Fancus fejét a karján lévő fegyverrel.

-Ne rontsd a levegőt. -morogta a lány.

S levedlette a 'csinilányruciját' ...Igazából egy szőke fiú volt,kit Kennynek hívtak. Már nagyon össze volt verve,s ezért eléggé összefoltozva is. Ekkor oda állt  a panda sapkás srác elé,s így szólt.

-Vezesd ezt a párt Judal elé...-többet nem is kellett mondania mert a sapkás srác tudta kiről,miről van szó.

A srác kiderítette a nő neve Minzy a férfié pedig Samuel. Egy sikátorba értek,hol egy vörös szemű lány  fogadta őket. Kecsesen meglibbentette szoknyáját,majd elindült a három fős csapat felé. A panda srác gyorsan elillant,de köben Minziy fülébe súgta..

-Game over- erre Minzy felsikoltott, s a srác már el is tűnt.

Minzy egy kicsit lenyugodott s kiakarta húzni a kezét Samuel szorításából,de akárhogy feszegette,nem ment neki.Ránézett Samuelre, akinek a feje helyett  csak a fölfele spriccelő vért látta.

-S-s-samuel...-mondta ki a szerett nevet,miközben torkát a sírás folytogatta. Ám még idejében kapcsolt az agya, s mikor Judalt sehol sem látta megszólalt a kis vészjelzője.Futásnak eredt,pont jókor.

Mert a tetőről egy idegbeteg lény kezdett el lövöldözni. Minzy egyre jobban fáradt a futásban hisz ott csüngött a kezén Samu mint egy papírmasé ...húsból.Hirtelen felbukkant a kanyarban Judal.

-Na miért futsz báránykám?-.Mondta a pszichopata leányzó,egy vérfagyasztó mosoly kíséretében. Minzy háta mögöttl pedig felbukkant a puskás betyár is... Judal látva Minzy szemében az értetlenséget,magyarázatba kezdett.

-Na szóval tündér bogárkáá~ám most meghalsz,mert ...meg kell ünnepelnem az elmegyógyintézetből való szabadulásom^^ -mondta egy kéjes mosoly közepette, amikoris a puskásfazon lazán lepuffanotta.

A fazonról kiderült ő volt Judal alteregója. Hát ugyan olyan elmebeteg,hibbant ösztön lény volt mint a masik, s ennek jeléül megmutatta a rajzát hogy mit készít majd  Minzyből.

De akkor egy menő csávó ugrott elő- még kártyák is hullottak bizony- a semmiből s le brúszlizta Judal alteregóját,aki neki csapódott az aszfaltnak,és szétloccsant a feje.

A sikátorból egy punk csaj lépett elő.

- Na, anyukám, nem kell félned. Én megvédelek, mert jó punk vagyok. De, aranyom, jobb, ha most menekülünk, mert ez a démonok ideje. - Ekkor egy véres késsel leszúrta a betyárt és elrángatta Minzy-t.

De ez nem sült jól el... Mert  a sikátor végén egy yokai várta őket.

- Hello, cicabogár - vicsorgott a farkas Minzy-re. - Azt hittem, hogy ma sem ehetek valami frisset és puhát, de mégis. Te viszont, punkok gyöngye, tűzz el mert a te tüskéiddel fogom piszkálni a fogam!

Majd előre vetette magát, de a punk lány beugrott Minzy elé, így az ő torkát harapta el a farkas. A lány egy utolsót káromkodott, majd egy lökéssel elküldte Minzy-t, amíg a farkas belőle lakmározik. Az önzetlen emberek nem élnek sokáig.

Minzy elött egy jól öltözött lány állt meg.

- T-t-te ki vagy? - dadogta Minzy.

- Én Chiaki vagyok, a lélekőr. És most a te lelkedért jöttem. Én vagy az ÜDVÖZÖLÉS. Add nekem a lelked!!!! - Az utolsó szavakat már üvöltötte.

- Ne! Ne! Nekem kell a lelkem! - sírta Minzy.

- Nem kell a feszkó cicám! Nem fog fájni! - "nyugtatta" őt Chiaki.

Egy zöldhajú macskalány ugrott elő és szitává lőtte Chiakit.

- Mocskos kis... - amit ezután mondott a macskalány még idézni sem lehet. Majd Minzyre nézett. Elvigyorodott ledugta a saját száján a reszelt végű csövet, majd meghúzta a ravaszt és a teste Chiakié mellé rogyott. A macskalány utolsó erejével még odadobta a véráztatta fegyvert Minzy-nek.

- Használd.. - hörögte és meghalt.

Minzy a két hulla mellett már azt sem tudta, mi végre van a világban. Rövid idő leforgása alatt egy tucat halált látott, s az egyik halott a szerelme volt... E-ez nem lehet igaz... - gondolta lány, és a földre roskadt - hova kerültem? Ebben a világban... ezek megölik egymást!

- Ez sajnos így igaz. - mondta bánatosan hangon valaki mögötte. Minzy felsikított, és a falig hátrált: minden másodpercben az életét féltette... vagy mégsem?

Az új jövevény egy fiú volt, látszólag ártalmatlan. Kinyújtotta Minzy felé a kezét:

- A nevem Lukas Thomassen, és azért jöttem, hogy segítsek neked. Tévedésből kerültél ebbe a világba, de én kivezetlek innen. Egy bérgyilkost vártunk, de Judal belekontárkodott a rendszerbe, ezért ti kerültetek ide.

Minzy szemében hálakönnyek gyűltek, és megragadta Lukas kezét.

- Azt márpediglen én nem hagyom! - hörögte egy eszelős hang nem is olyan messze tőlük.

- Mer megint ő... - szólt bosszúsan Lukas. - Sajnálom, ez a pszichopata yandere lány mindenhol feltűnik... Próbáltuk már ketrecbe zárni is de...

Ám Lukas mondanivalóját félbeszakította az elmebajos lány dühödt harci kiáltása. Egyszerűen mellberúgta Lukast, és ráállt a fiúra.

- A nevem Diamante Agglaste! - üvöltötte vészjóslóan. - És kinyírlak, te rohadt kurva! - ahogy ezeket a szavakat vágta Minzy fejéhez, véres kései rámutattak a lányra, kinek arcát ezért vércseppek pettyezték. Minzy halálsápadtá vált, és síkitva elrohant. Egy erdőbe jutott, ahol a fák mögül figyelte a történéseket.

Harcuk - már ha annak lehet nevezni - inkább tűnt házaspári veszekedének: Lukas próbálni lefogni Diamantét, de a lány folyton rá akart ugrani és széttépni az őt lefogó szegény fiút.

- Eressze el! Meg kell ölnöm! - kiáltott rá Diamante.

- Nem lehet! Vissze kell őt juttatnunk! Nem itt a helye!

- Leszarom! Ezt majd Ő megmondja! El kell vinnünk Őhozzá!

Lukas hirtelen megállt, és elengedte Diamante kezeit.

- Rá gondolsz? Mármint... - De a yandere kései áthatoltak mellkasán, és kioltották a fiú életét, az egyetlenét, aki segíteni tudott volna Minzyn.

- És most te jössz, ribanc - hangsúlya nem ígért semmi jót, túlságosan dallamos és vészjósló volt. Minzy reszketett rejtekén, arccán patakzottak a könnyek.

- Nyugodj meg, Minzy! - jelent meg a semmiből egy lány, kezében egy kaszával. - Én veszem át Lukas helyét!

Azzal kifutott a nyílt térre, felugrott, és egy gyakorlott mozdulattal elválasztotta Diamante Agglaste fejét a nyakától.

- Nem lesz semmi baj. Majd Ő segít! - mondta mosolygva, és Minzyhez fordult. Már megint ez a név - gondolta Minzy - ki lehet ez az "Ő"?

- Nagyon érdekes. Akkor én leszek Diamante. - mondta nyugodt, mély hangon egy fiú. Olyan hirtelen került elő, mint a lány.

- Rendben - a lány felemelte a kaszáját. - akkor folytassuk, ahol ők abbahagyták!

És ők is egymásnak estek... Minzy elszaladt, mélyen az erdőbe.

- Ne, várj! - kiáltotta a lány.

- Hagyd csak, mindenképp odajut Hozzá. Te most csak velem törődj, én vagyok az ellenfeled!

Minzy ugyan már nem látta, de valószínűleg ők elvették egymás életét...

Minzy átfutott a sötét erdőn. Ki akart innen jutni. Nem is... Már inkább meghalni akart. Az volna a  legrövidebb út innen ki!

- Milyen igaz... - szólt egy újabb eszelő hang. Itt mindenki a gondolataiban olvas? - Várj csak, cica, hamarosan a saját szemeddel látod a másvilágot!

Egy szőke fiú ugrott le egy fáról, és teljes erőből állon vágta Minzyt.

- De mit szólnál hozzá, ha előtte elszórakoznék veled egy kicsit?

- Elég volt! - harsant a parancs.

- Fenébe... - mondta halkan a fiú. - Ő az...

- Hagyd őt, Sauber. Megvizsgálom.

Csak egy kislány. Egy egyszerű kislány. De Ő volt az.

- K-ki vagy te? - kérdezte reszketve Minzy.

- Ő irányít mindent. - válaszolt helyette Sauber. A lány lassan végigmérte Minzyt.

- Unalmas. - mondta végül. - Nincs benne lehetőség. Lukasnak igaza volt, tényleg nem itt a helye. - mondta, s azzal csettintett egyet. Minzy előtt elsötétült a világ...

Minzy Lelbell sikítva ült föl az ágyában. Hajanalodott.

- Cs-csak egy rossz álom? - úszott a verejtékben, szíve vadul kalapált. Élete legroszabb rémálmát élte át. A telefonja hirtelen megcsörrent. A szerelm hívta, Samuel Fullmoon.

- Sam, te vagy az? ... Jól vagy? ... Hm.., hogy a randi? Nem, szerintem mégse menjünk sétálni, inkább gyere át hozzánk... Hogy? Ja, csak egy megérzés...

Letette a telefont, és elmosolyodott. Csak egy buta álom. Üzenete érkezett. Megint Sam az? Nem... Nem írt ki semmit a telefon.

"Unalmas vagy, ember. Ha legközelebb átjössz hozzánk lehet hogy meghalsz... De az unalmas. Végülis Lukas nem menthet meg mindig, akkor is ha a kis bábjaim mindig föláldnek, hogy újra és újra megölhessék egymást..."

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés