Mert nek�nk is vannak d�monjaink

D�monok.

K�ztudott, hogy mindenkinek lehet, s�t vannak d�monjai. Ha szeretn�, ha nem; ez az igazs�g, a kegyetlen igazs�g, val�j�ban mindenkiben ott lapul a gonosz, a d�mon; �gy vagyunk mi, az  emberek teljesek. Mindenki k�l�nb�z� m�don tudja ezeket a d�monokat legy�zni; vagy m�g azt sem, hisz mit tudna csin�lni egy ember, egy ilyen gyenge l�ny, mint mi arra, hogy legy�zz�k a benn�nk �l� sz�rnyeteget? Ugyan, k�rlek; senki sem k�pes r�. Ha pedig azt mondod, hogy te k�pes vagy r�, a naivs�godba �s az eg�dba fogsz megfulladni.

�n is egy vagyok a sok k�z�l, igen; vannak d�monjaim, nem tagadom, mert nem �ri meg. Mindenkinek k�l�nb�zik a d�monja, �gy, ahogy nekem is.

 

 

*

Hirtelen felnyitom pill�im, mint aki sokkot kapott, �s �tfordulok a m�sik oldalamra. Pislogva p�rat megd�rzs�l�m a szemem, majd az �r�ra pillantok az ajt�m felett; hajnali egy m�lt.

 

,,....Oh."

 

Lassan fel�lve ny�jt�zkodom egyet, b�mulom a j�gk�k falat, sz�tlanul egy ideig. Azt�n lassan elford�tom fejem n�zek ki az ablakon, megpillantva a csodasz�p esti eget; a hold aranysz�n�en vil�g�t, szebben, mint valaha; ugyanis telihold van. A csillagok is ragyognak, nekem pedig a szemem megcsillan. Elj�tt az �n d�monom ideje, hogy ki�lje mag�t, hogy nevessen a hull�k f�l�tt. Kipattanva �gyb�l rohanok le a l�pcs�n, azt�n ki az udvarra. Boldogan mosolyodok el, amikor megpillantom azt az egyetlen t�rgyat, ami eddigi �vek sor�n kitartott mellettem, b�rmi t�rt�nt, � itt volt nekem, �s megengedte, hogy haszn�ljam. �gy, hogy nem k�rt cser�be semmit; egy val�di T�rs. Felemelve az eml�tett t�rgyat, a balt�t, sim�tok v�gig rajta, �s csod�lom az alvadt v�rt, amit nem r�g �ta visel. A csal�dom m�r r�g alszik, j� m�lyen, �szre sem veszik, hogy kitettem a l�bam a lak�sb�l, s azt se, hogy mit m�velek. Csoda, hogy m�g nem kaptak rajta; ilyenkor �r�l�k, hogy eszes vagyok a hulla elrejt�s�ben. Elkuncogva magam fordulok sarkon, magamhoz szor�tva becses kis eszk�z�m indulok a kij�rat fel�. Kijutok a kapun, �s balt�mmal j�tszadozom �t k�zben, gondolkozva azon, hogy vajon mennyi sikoly, mennyi v�r, mennyi bels�szerv el�g ahhoz, hogy kij�tszadozzam magam ma, ezen a csod�s teliholdas est�n. Megpillantva az utca v�g�n egy �rny�kot l�tom, hogy egy id�sebb n�, olyan h�sz k�r�li s�t�l fel�m a kihalt utc�n. Elmosolyodva rejtem el kis j�t�kszerem, �s s�t�lok tov�bb, f�ldet fix�rozom f�ty�r�szve, mint aki olyan rohadt boldog, hogy pizsam�ban j�het utc�ra hajnalban. 

 

,,Egyre k�zelebb �r�nk a mi kis �ldozatunkhoz, hmm?" 

 

B�gja egy hang a fejemben, az �n d�monom, aki izgatottan figyeli a t�rt�n�seket, mint mindig; ott pihen, a saj�t kis tr�nj�n, �s mint aki �ppen egy dr�m�t n�z t�relmesen v�r, hogy j�jj�n a csattan� befejez�s. Felemelem tekintetem, �s l�tom, hogy a n� k�zvetlen mellettem megy el, mit sem sejtve. Meg�llva kapom el a csukl�j�t, �s miel�tt egy mukkot is sz�lhatna tapasztom tenyerem a sz�j�ra, ne tudjon felsik�tani. Csukl�j�n�l fogva r�ncig�lom el a legkihaltabb r�szre az utc�n, �s tasz�tom a f�ldre, �lvezve azt az ijedts�get az arc�n, �mb�r miel�tt b�rmit is tudna sz�lni, m�szok f�l�, �s kegyelem n�lk�l, egy egyszer� kis mozdulattal balt�mat a derek�ba d�f�m, �s izgatotts�ggal hallgatom a sikoly�t, ahogy torka szakadt�b�l kegyelem�rt k�ny�r�g. 

 

,,Igen, ez az... Im�dom, im�dom, im�dom! Mily sz�nalmas, mily elragad�, ak�rcsak a t�bbi �ldozat! T�bbet, t�bbet.... Ne kegyelmezz! �ld meg~" 

 

A d�monom k�ri, nem is, parancsolja ezt, �n pedig olyan vagyok sz�m�ra mint egy b�b, amit szabadon mozgathat, vagy mint egy rabszolga, aki mindent megtesz amit � parancsol, �gy teljes�tve k�r�s�t egy �jabb mozdulattal, �jabb lend�lettel siker�l lev�gnom a karj�t amivel a n�szem�ly azt hitte, lesz el�g ereje eltolni. Felvis�tva k�ny�r�g tov�bb, �n pedig sz�lesebb mosollyal hallgatom minden egyes szav�t, �s �lvezem azt a k�nt az arc�n, mint ahogy a sz�rnyetegem is teszi. Egy g�ny kacajt hallatva j�tszadozom a pr�d�mmal tov�bb, hallgatva �des kis sikolyait; azt�n hirtelen megunva a rekedt hangj�t, amit�l m�r a saj�t belem is kifordul - egy laza, lomha mozdulattal v�gom el a tork�t a balt�mmal, az hirtelen elhallgatva, kipattant szemekkel b�mul. Szeme �resen kezd csillogni, �n pedig elvigyorodva hajolok k�zel az arc�hoz mik�zben felv�gva has�t ny�lok oda, �s kezdek j�tszadozni a bels�szerveivel.

 

,,Te is �gy �lvezted, mint mi, ugye?" 

 

Suttogom a hull�nak alattam, persze tudom j�l, nem fogok v�laszt kapni. 

Kiegyenesedve rajta n�zek v�gig, mik�zben a kezemet kih�zom onnan, �s a sz�mhoz emelve nyalom le a v�rt. Azt�n megel�gedve mit m�velt a d�monom, nem is! Mit m�veltem �n, az az �rtatlan tizen�ves l�ny, aki m�g egy l�gynek se tudna �rtani.

Igen.

Mert mindenkinek lehetnek d�monjai....