|
Egy szép ragyogó nap....vagy mégse
Egy kis One-Shot,kivételesen nem yaoi (!!XD) de kicsitsem az a normálisabb fajta.:D A srác neve nem derül ki,de ha valaki mégis kiváncsi rá akkor megsúgom ; Luke (mert az olyan sexyh név XD Lúúk,én vagyok az apád!XD)
Igazából,egyáltalán se így terveztem,de a végén ez jött ki.xD
- Hahó! Valaki..... van itt? - kérdezem, a nagy semmit. Hogy miért? A magyarázat, egyszerű;
Egy fehér szobában találom magam, ahol egy lélek sincs, ráadásul kijárat se.Pedig olyan szép nap volt! Most komolyan.... A nap eszméletlenül sütött, mindenki a friss levegőn szórakozik. Erre meg...
Puff.
Hirtelen ebben a szobában találom magam. Nem emlékszem semmire, hogy mi történt.Csak arra, hogy éppen a barátnőmhöz tartottam, mert lebeszéltünk egy randit...
,,Lehet, hogy csak álom? Az is lehet, hogy ez egész eddig csak egy álom volt...?"
Mégegyszer körülnézek, hátha találok valami rést, vagy életjelet.... Semmi. Ekkor leülve a földre - ha a nagy semmit lehet ennek nevezni - sóhajtok egy hatalmasat. Ebben a pillanatban, ott terem egy ajtó, hozzám kb 20 méterre. Felpattanok, és futni kezdek az ajtóhoz, hogy végre valami. Amint odaérek, egyből kinyitom és gondolkozás nélkül kifutok rajta. Ami vár, az felettébb érdekes...
Egy virágos kert. A barátnőmet látom, ahogy mosolyogva ül egy szép padon. Persze, meglepődök, hogy hogy kerülhet pont Ő ide, és hogy miért pont ez várt rám...
- Ez csak egy illúzió. - hallom a hátam mögött a hangot,ami csak úgy csilingel a fülemben. Megfordulok, és látom, hogy a virágok amik körül vesznek, elhervadnak. Hátrébb lépek,és ismét a barátnőmhöz fordulok, de már ő sincs ott.
,,Őszintén, mi folyik itt....?"
Ekkor, hirtelen a föld is kezd remegni, és ismét megjelenik egy ajtó. Egy hang pedig, ami olyan fülbemászó, egyszer csak ilyet szól;
,, Ne hagyd,hogy a Sötétség elragadjon! Vigyázz... "
Gondolkozás, és egyéb más tétovázás nélkül futok bele az ajtóba. Mielőtt még becsúknám, a kiváncsiság nem hagyja, hogy ne nézzek vissza...
A bizonyos ,,Sötétség" árasztja el az egész helyet. A virágok elhervadnak, s elpusztulnak.
,,Miért van ez...?"
Inkább becsukom az ajtót, és szembe nézek ami következőleg vár rám. Megint a barátnőmet látom, de most egy szép lila fotelon ül, s egy szobában vagyunk.
- Ashley...? Mégis, mit keresünk itt...?
A lány csak mosolygott, azzal a gyönyörű mosolyával,majd halk s rekedt hangon megszólal;
- Egy másik világban....És, nem Ashley vagyok. - Na ekkor lesokkolok. Nem az a lány,akit úgy szeretek....? Akkor mégis,miért néz ugyanúgy ki...?
- A válasz egyszerű ; másik világ. Nem egyértelmű? Itt még, te se az vagy aki vagy.
Nem az vagyok, aki vagyok... Najó, ez már kezd nekem is zavaros lenni.
- Mi ez a hely....?
- Egy másik világ...
- Miért vagyok én itt?
- Mert itt kell lenned.
- Miért....miért vagyok én más?
- Mert senkisem az, aki.
Lezuhanok a földre. A lány még mindig mosolyog... én meg teljesen lesokkoltan nézek magam elé. A fejemben csak a ,,Miért?" viszhangzik.
Aztán,hirtelen egy hangos sikoly,és egy csattanás.
Felkapom a fejem.
És azt látom,hogy a lány.....
Meghalt.
Körülötte vér, és semmi más. Az egész szőnyeget, mire rázuhant belepte.
A vér gusztustalan szaga.
,,Miért halt meg...?"
Ismét egy ajtó, s egy hang , ami megint ugyanúgy csilingel;
,,Menekülj!A Sötétség a nyomodban van!"
Mintha ezt a hangot ismerném.... Mintha, valahonnan rémlene.... Sőt....egészen biztos....ez a hang....
Lassan felállok, s elkezdek futni az ajtó felé, de mielőtt elérném eltűnik. Pislogok egyet, s az egész hely is megváltozik. Egy csatatér, ami vérben úszik, s hullákkal van tele. A hányinger kerülget, a vér szagától, s a hulláktól, de tartom magam. Aztán, megjelenik előttem egy másik lány. Suttog, de nem hallom szavait. Nem rá koncentrálok,hanem a mögötte lévő lányra...
- Ash...ley... - bököm ki, majd mielőtt megmozdulhatnék érte, a lány, ki előttem áll, megfogja a kezem s egy Nem-et suttog. Ezt még kitudom olvasni. Majd arrébb húz, és belesúg a fülembe, amit már tisztán hallok;
- Őt már nem bírod megmenteni. Ne is próbálkozz. Az ideje lejárt.... - majd elhajol, s úgy megszorítja a csuklóm,hogy mozdulni se tudok. Ashley csak keserűen mosolyog, s engem néz. Aztán...
Totál lesokkoltam.
Egy dárda áll bele a hátába, de ezt is mosolyogva tűri, bár könnyezik. Vért öklendez, de még mindig mosolyog. Az utolsó csepp erejével, közel jön hozzám, s megcsókol.... Majd ezt suttogja;
,,Viszlát."
Akkor esett le, hogy kié is volt az a hang.
*
Felriadok, ebből a szörnyű álomból és körülnézek.
Ahogy megkönnyebbülök, egy könnycsepp gördül le az arcomon, s elmosolyodok.
- Egy álom.... - bököm ki,majd férfiasan letörlöm a könnycseppemet. Kinézek az ablakon, és azt látom hogy esik az eső. Felkelek az ágyamból, de mielőtt még kimehetnék a szobámból, kopognak az ablakon.
Kikerekednek a szemeim, mikor látom, hogy írtak az ablakomra....
S amit írtak, az még rosszabb....
,, Menekülj!A Sötétség a nyomodban van... "
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
