Wonderfull

a bitter-sweet fairytale about love

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Var�zserd�. Ez a Var�zserd� n�gy r�szre volt osztva: Nobara, a ny�r, Nanaya, a t�l, Nirvana, a tavasz, �s Nenoma, az �sz ter�lete. Az erd�ben mindig b�kess�g honolt, �m egy nap vad�szok �rkeztek, hogy befogj�k a Var�zserd� �si l�nyeit.
Nobara ter�let�n hirtelen idegenek jelentek meg, kez�kben fegyvereket tartva. Elfek, t�nd�rek, nimf�k, �s ki tudja m�g milyen l�nyek szaladtak szertesz�t, gyilkosaik el�l.
- Fussatok, szaladjatok az erd� v�d� sz�v�hez! - ki�ltott�k t�rsaiknak. Mindenki fejvesztve rohant, kiv�ve egyvalakit. Egy ifj� zeref volt az, egy az erd� leg�sibb szarvas l�nyei k�z�l. B�k�sen �lt egy kid�lt far�nk�n, �s a n�ds�pj�t f�jta. A csod�s dallam odavonzotta a vad�szokat, akik �szrev�tlen�l v�rtak a megfelel� pillanatra. L�v�s visszhangzott a f�k k�z�tt, amit a zeref ki�lt�sa k�vetett...

"Biztos j� �tlet pont itt vad�szni?"- gondolta a fi�. "R�ad�sul mi�rt pont a leghidegebb r�szen kellett t�bort vern�nk?" Nanaya ter�let�n k�borolt, min�l t�volabb akart ker�lni apj�t�l, a vad�szat vezet�j�t�l. � nem akart �rtani senkinek. Szerinte hiba volt megt�madni a Var�zserd�t, de apja nem hallgatott r�.
Gondolatai hirtelen f�lbeszakadtak, egy alakot l�tott k�zeledni a s�r� h�f�gg�ny�n �t. Nem vad�sz volt, ez r�gt�n l�tszott, hanem egy var�zsl�ny. G�rnyedten j�rt, megsebes�lt. Hossz�, holl�fekete haja eltakarta az arc�t, homlok�b�l csavart v�g� d�szes szarv �llt ki, fekete farka v�g�n bojt. Egy zeref volt. Karj�t nellkas�ra szor�totta, ujjai k�z�l v�r sziv�rgott el�.
- Seg�ts... - h�r�gte elhal�an. Ahogy f�ln�zett megvillantak felem�s szemei: egyik �benfekete, m�g a m�sik vil�gossz�rke. T�rdre rogyott a h�ban, a vad�sz fia r�gt�n odaszaladt hozz�. Azonnal tudta, kik tett�k ezt a zereffel, ahogyan azt is, hogy nem viheti el a t�borba. �vaosan let�rdelt hozz�.
- Megsebes�lt�l - �llap�totta meg agg�d� tekintettel.
- Seg�tened kell. �ld�znek. - mondta elhal� hangon a zeref. V�rt k�h�g�tt f�l. A boz�tosb�l l�ptek zajaira lettek figyelmesek. Vad�szok k�zeledtek.
- Erre ment, l�tod? - hallott�k egy f�rfi hangj�t.
- Persze, a v�re el�rulja! - a m�sik f�rfi hangj�ban tiszt�n kivehet� volt a gyilkolni v�gy�s. A fi� hirtelen felpattant �s el�j�k futott.
- �, �dv�z�lj�k Schlieff �rfi. - sz�lt az els� vad�sz. - Nem l�tott erre egy zerefet? Nagyon �rt�kes j�sz�g!
- Nem, sajn�lom. Nem j�rt erre senki. - felelte.
- �rdekes, pedig a v�rnyomok ide vezetnek... - t�prengett el a m�sodik vad�sz. - Sebaj, keress�k tov�bb!
A vad�szok elmentek, �s a fi� visszament a zerefhez. Amaz megeresztett egy er�tlen g�nyos mosolyt.
- Schlieff �rfi? Ez vagy te? - k�rdezte.
- Igen, a nevem Schlieff Cadgum, ap�m, Schlieff Wyrcag a vad�szat vezet�je. - v�laszolt kiss� s�rt�d�tten Cadgum. - Ink�bb �r�ln�l, hogy megmentettelek. Te ki vagy?
- Scrat van der Gord - mondta, mik�zben v�re a h�ra csepegett. - �s k�sz�n�m. H�l�s vagyok.
Cadgum kicsit elpirult.
- Ne k�sz�nd, hiszen m�g mindig v�rzel! - mondta gyorsan. Let�pett egy cs�kot a ruh�j�b�l, �s Scrat seb�re szor�totta.
- Seg�teni akarok, de nem tudok. Mit tegy�nk? - tette fel a k�rd�st Cadgum.
- Vigy�l Nirvan�ba, a t�nd�rekhez! - adta ki az utas�t�st a zeref. Mik�zben Cadgum heveny�szett k�t�st, �s felseg�tette a f�ldr�l, feltette a k�rd�st, ami m�r r�g�ta f�rta az oldal�t:
- Mi�rt nem harcoltok ap�m vad�szai ellen?
- Nem vagyunk hozz�szokva a k�zdelemhez, b�k�ben �l�nk. - j�tt a felelet. Lassan elindultak Nirvana fel�. - De most hadd k�rdezzek �n! Az a k�t vad�sz hogyhogy elment?
- J� k�rd�s - gondolkozott el Cadgum. - Tal�n mert a vezet�j�k fia vagyok, ez�rt hisznek nekem. Vagy csak t�l lass�agy�ak.
- Sz�val miattam hazudt�l? - vonta fel a szem�ld�k�t Scrat. A fi� nem felelt, de elv�r�s�d�tt.
- Ne besz�lj, sok v�rt vesz�tett�l! - mondta ink�bb.

Nirvana csod�latosan sz�p volt: a nap s�t�tt, az id� meleg volt, a lombos f�k nyugalmat �raszottak. Hatalmas v�lt�s volt ez Nanay�hoz k�pest. Cadgum sz�jt�tva n�zte a t�jat, szinte m�r meg is feledkezett a sebes�lt zerefr�l �s a vad�szatr�l. De Scrat k�h�g�se �s h�rg�se visszar�ngatta a jelenbe. Az �llapota egyre s�lyosabb� v�lt. "Min�l hamarabb el kell jutnunk a t�nd�rekhez!" gondolta Cadgum. "Rem�lem �k tudnak rajta seg�teni!"
Beljebb entek az erd�be, de egy t�nd�rt sem tal�ltak. �s Scrat is egyre gyeng�lt.
- Itt vannak, �rzem. - suttogta - De rejt�zk�dnek. F�lnek t�led.
- T�lem? - h�borodott fel Cadgum, de azt�n r�j�tt, mire c�lzott Scrat. - T�nyleg, hisz rajtam is a vad�szok ruh�ja van...
Hirelen valami mozg�sra lettek figyelmesek a k�zeli boz�tosb�l. Egy kis t�nd�r rep�lt el�j�k, s �rdekl�dve figyelte a furcsa p�rost.
- Te vagy Scrat van der Gord, igaz? - fordult a zerefhez. - Seg�t�nk neked, �m �t itt kell hagynod! - mutatott Cadgumra a t�nd�r. - Emberek ide ne l�phetnek be, vezesse b�rmily sz�nd�k is �ket!
- De... - kezdte Cadgum, de Scrat f�lbeszak�totta.
- Eleget seg�tett�l. Ink�bb menj vissza az ap�dhoz, �s felejts el mindent! Neked ebben az erd�ben nincs helyed.
Scrat szavai Cadgum sz�v�be markoltak, b�r igaz�n � maga sem tudta, mi�rt. Csak �llt n�m�n, m�g h�rom t�nd�r elvezette a zerefet.

Nem akart visszamenni a t�borba. Nem akarta l�tni, hogy az erd� l�nyeit �rtj�k. Valami ott tartotta Nirvana ter�let�n. Egy sz�nni nem akar� furcsa �rz�s, �s a k�l�n�s v�gy, hogy l�tni akarta a zerefet. De a t�nd�rek �va intett�k ter�let�kt�l. Nem tudta, mi t�v� legyen.
Cadgum t�z perce �lt a f�ld�n, egy fa t�v�ben, gondolataiba mer�lve. Az �rz�s riaszota fel, hogy figyelik. De nem l�tott senkit. Azt�n �szre vette a szemk�zti fa �g�n �l� t�nd�rt.
- Ne f�lj t�lem, nem akarlak el�ld�zni. - mondta mosolyogva. - Felt�ve, hogy te sem akarsz engem elfogni.
- N-nem, dehogy! - felet kiss� meglep�dve a fi�.
- Te cagy Schlieff Cadgum, ugye? - folytatta a t�nd�r. Cadgum b�lintott. - A nevem Gwendolin. Seg�tek neked!
- Mi�rt k�ne nekem seg�teni? - n�zett r� �rtetlen�l a fi�.
- L�tni akarod, nem? Azt a sebes�lt zerefet.
- Nem, csak... - Cadgum itt les�t�tte a szem�t, �s elv�r�s�d�tt. Zavarban volt.
- Rendben, �rtem �n! - nevett Gwendolin. - De most maradj cs�ndben, mert a v�g�n m�g �szrevesznek!
A kis t�nd�r el�rerep�lt, majd intett Cadgumnak, hogy k�vesse. A�r� lomb� fak alatt haladtak �t, melyek pal�stk�nt borultak f�l�j�k. F�ny csak kev�ske sz�r�d�tt �t a levelek k�zt, s ez Cadgumot valahogy a sebes�lt Scratra eml�keztette. Azt�n egy csod�s tiszt�sra �rkeztek, ahol t�nd�rek s�r�gtek-forogtak mindenhol. Cadgumnak nagyon kellett vigy�znia, hogy �szre ne vegy�k. �k voltak a gy�gy�t� t�nd�rek. Gwendolin egy hatalmas f�ra �p�lt hatalmsa �p�letre mutatott:
- Ott �polj�k. Siess, �n majd sz�l�k, ha j�nnek!
Cadgum h�l�san pillantott a t�nd�rre, majd elindult a fa fel�.

Odabent f�lhom�ly �s csend fogadta, amit csak Scrat van der Gord szagatott l�g�zse t�rt meg. Lassan odas�t�lt a zerefhez. A s�t�tben nem l�tta tiszt�n az arc�t, de abban biztos volt, hogy nyugtalan �lma lehet. Cadgum elv�r�s�d�tt, mikor arra gondolt, mit is akar. Megfogta Scrat hideg kez�t, �s lehajolt. A cs�k gyors volt, de �pp el�g hossz� ahhoz, hogy a zeref meg�rezze. Scrat lassan kinyitotta a szem�t.
- Te mit keresel itt? - k�rdezte Cadgumt�l szemreh�ny�an, de a hangja gyenge volt �s er�tlen. - Megmondtam, hogy menj el...
- Nem akarok elmenni. Nem akarlak itthagyni! - Cadgum szem�ben k�nnyek gy�ltek.
- M�gis... mi�rt? Nem tudsz r�lam semmit.
- Mert szeretlek!

Legk�zelebb h�rom �v m�lva tal�lkoztak. Cadgum �pp egy s�t�t erd�ben menek�lt, egy s�t�t �jszaka. Apja kitagta: a fia miatt sikertelen�l �rt v�get a var�zserdei vad�szat, s ut�na sorra hi�sultak meg a tov�bbi vad�szatok. Wyrcag mindezek�rt fi�t okolta, Cagumot rossz �mennek tartotta.

M�r hossz� ideje futott, de a csahol�smindv�gig kitart�an k�vette. Nem kuty�k �ld�zt�k. Nem is akarta tudni, mik azok. De meg akart�k �lni. �s senki nem seg�thetett. Egyed�l volt. Kezdett m�r f�radni, �s n�h�ny perce m�r az �sv�ny is elt�nt. Bokrok �s f�k ki�ll� �gai karcolt�k a b�r�t. Hirtelen megbotlott valamiben, �s elesett. A sz�rnyek k�r�lvett�k. Nem ki�ltott seg�ts�g�rt, hisz tudta, hogy �gysem hallan� senki.

Scrat van der Gord �let�ben el�sz�r tett igaz�n �nzetlen cselekedetet �let�ben, Igaz�n maga sem tudta, mi�rt. De valami esz�be jutott. Egy halv�ny eml�k h�rom �vvel ezel�ttr�l, mikor egy sz�ke fi� megmentette az �let�t.

Gyorsan futott a s�t�t erd�ben. Gyorsabb volt, mint ennek a rengetegnek b�rmely l�nye. Annak is kellett lennie, ha be akarta �rni a sz�rnyeket. Valami�rt nem akarta, hogy sz�tt�pj�k a fi�t. Ki�lt�s t�rte meg az erd� csendj�t. Scrat a hang ir�ny�ba indult, amilyen gyorsan csak tudott, de mire oda�rt csak v�rnyomokat tal�lt.
- Fen�be... Elk�stem. A sz�rnyke magukkal vitt�k.
�m tudta, hova kell mennie. Ezek a d�monok mind egy helyen tany�znak. Kele fel� fordult, s f�ln�zett egy magas, meredek szikl�ra. A D�monhegy. Beugrott a f�k k�z�, s megindult a sz�rnyhegy fel�.

Amikor Cadgum mag�hoz t�rt, egy barlangban tal�lta mag�t. Meglep�dve fedezte f�l, hogy �letben hagyt�k. A sz�rnyek h�ttal �lltak neki, vagy terveztek valamit, vagy figyeltek. A l�t�sa m�g nem tisztult ki teljesen, nem tudta, mit csin�lnak. Az egyik�k hirtelen megfordult, ronda pof�j�t egy�sz k�zel tolta Cadgumhoz. A fi�t elk�b�totta a l�ny b�ze, �rz�kei eltompultak. M�g hallotta a sz�rny ord�t�s�t, de az, hogy a d�mon saj�t v�r�ben fuldokolva m�lt ki, m�r nem jutott el a tudat�hoz.
A d�monok acsarkodva v�dt�k a zs�km�nyukat.

�pp id�ben �rt a barlangba, de id�k�zben meggy�lt a baja az �rz� sz�rnyekkel. Akkor �rkezett, mikor a d�monok �pp meg akart�k enni Cadgumot. A f�l�tte szagl�sz� sz�rnyet azonnak torkon r�gta, �s meg�lte. Ekkor a t�bbi sz�rnyeteg egyszerre t�madt r�. Kit�rt el�l�k, k�t sz�rnyeteg �ssze�tk�z�tt, s eszm�letlen�l rogytak a f�ldre. A marad�k h�rom acsarkodva k�zeledet Scrat fel�. A zerefnek hirtelen �j �tlete t�madt: a Var�zserd� �si l�nyek�nt befoly�ssal b�rt a t�z felett. Karj�t a barlang k�zep�n lobog� m�glya fel� lend�tette, s a t�z engedelmeskedett kimondatlan parancs�nak- A h�rom d�mont t�zfallal v�laszotta el. Megfordult, s let�rdelt Cadgum eszm�letlen teste mell�.

Cadgum hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki sz�l�tja �t. Valaki a nev�t ism�telgeti. De nem tudott r�j�nni, ki lehet az. A hang t�l t�voli volt. Nem is. Tudta, ki h�vja. Valaki, aki fontos sz�m�ra. Valaki, akir�l azt hitte, h�rom �ve elvesztette. De most ott volt.
�jra a val�s�gban tal�lta mag�t. Lassan kinyitotta szem�t. F�l�tte guggolt Scrat, de nem r� figyelt. Valami m�s vonta el a figyelm�t. Cadgum ekkor vette �szre a h�rom d�mont, akiket t�zgy�r� v�lasztott el t�l�k. B�rmelyik pillanatban kiszabadulhattak.
- Mi�rt j�tt�l el? - k�rdezte er�tlen�l Cadgum. Biztos volt benne, hogy meg fog halni.
- Te is megmentetted az �letem, �s nem szeretek ad�s maradni. - mondta csak Scrat. - Fel tudsz �llni?
Cadgum fej�vel nemet intett, mire a zeref felkapta �t a h�t�ra. Akor �rtek ki a barlangb�l, mikor a sz�rnyek kiszabadultak a t�z fogs�g�b�l.

- Neh�z vagy. - mondta Scrat a f�lig m�g k�ba Cadgumnak. A fi� felemelte a fej�t.
- Mi�rt seg�tesz? Mi�rt nem hagysz itt? - ny�gte.
- Halgass, a d�monok a nyomunkban vannak! - sz�lt Scrat. S�t�t f�k k�z�tt rohantak. s b�r a zeref gyors volt, a sz�rnyek is. S�tork�nt borultak f�l�j�k a fekete, kop�r f�k. �gy tetszett, az erd�nek sosem lesz v�ge. Hirtelen egy sz�rnyeteg el�j�k ugrott, ez�rt Scratnak le kellett t�rnie az �tr�l. Nem tudta, mennyi ideig menek�lt, a percek �r�knak t�ntek. �m egyszercsak az erd�nek v�ge lett. F�ln�ztek az �gre, hajnalodott. Cadgum lesz�llt Scrat h�t�r�l.
- J�l vagy? - k�rdezte a zeref.
- Igen, de... - kezdte Cadgum. - V�laszolj a k�rd�semre, most �szint�n!
Scrat k�zelebb l�pett a fi�jou, �s m�lyen a szem�be n�zett.
- Mert te az �n pr�d�m vagy. - v�laszolta, �s megcs�kolta Cadgumot.
Boldogan �ltek m�g meg nem haltak (vagy m�gsem? lehet hogy hazudo~ok), itt a v�ge, fuss el v�le, aki nem hiszi j�rjon ut�na!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s