A tudósok mostanság egyre többet dolgoznak a halhatatlanság szérumán. Szerintem nem jól teszik. Kihívják vele Hádész haragját. És az Alvilág urával nem jó packázni. De nem hisznek nekem. Pedig akinek Hadanea a neve, annak hinni kéne.

Egy nap aztán meglátogattam Hádészt. Ő mindig meghallgat.  Meséltem neki kísérletekről, meg arról, hogy már közel járnak a megoldáshoz.Akkor még nem látszott mérgesnek, csak megkért, hogyha lesz valami, tájékoztassam.

Három hónap múlva a tudósok előálltak egy letesztelt szérummal, ami elvileg 200 évvel meghosszabbítja az életet. Ezt is elmondtam neki. Erre viszont már bedühödött. Azt mondta, az emberek semmibe veszik az erejét. Aztán egy héttel késöbb Hádész felküldte a Pokolról az összes halottat, egészen 1978-tól. Ugyanis akkkor kezdték a kutatást, csak akkor még titkos volt. És ez, akárhogy is számolom, több, mint száz év! Szóval visszaküldte a halottakat. Mintegy visszavágásként. Ennek eredményeképp a Föld lakahatatlan bolygóvá vált. Egyszerűen túl sok lett az ember. Elindult egy "játék", amiben kötelező volt a részvétel. A játék neve Randevú a halállal. Mindenki kapott egy fegyver, és egy parancsot: ölj! Elkezdődött az embervadászat! Mert akit még egyszer megöltek, az úgy is maradt.

A Földből az egyik pillantról a másikra zombilakta háorús övezet lett. A bizalom letűnt folgalommá vált. Engem érdekelt a dolog kimenetele, és apá intelme ellenére és is részt vettem a játékban.

Nem kellett hozzá sok idő, s szervezetek alakultak. De senkinek nem jutott eszébe a béke. Az asszonyok nem szülhettek. A kórházakat porig rombolták. Mindenkit megrészegített a gyilkolás mámora. A frissen hullott havat vér borította mindenütt.

A legfőbb szervezetet egyszerűen csak "Pók"-nak hívták. Azt mondták, a vezetője maga hádész. Baromság. Ő távolról figyelte az eseményeket. A Pókról még egy vers is elterjedt, a Huncut Kaszás (mert a sorok első betűi a "huncut" szót alkoják...):

Hogyha a halál karma elkap,

Utána fekete tollak szállnak.

Nincs többé remény, minden sötét

Címeres pajzsokon a vér

Ugyan fellegek takarják az eget,

Tisztán látszik a fény fölötte

Télen gyilkos szólít háborúba,

Utcákon vér gyűlik folyamokba.

Céltalanul fúj éjjel a szél,

Nincs lény, ki itt még él

Ugyanolyan minden, mint akkor,

Hiszen a Kaszás egy nyolclábú Pók

Elég buta versike szerintem, de nagyon jól tükrözi a jelenlegi helyzetet. És mostanában egyre inkább keresem a harci gócpontokat. Az emberek már el is felejtették, hogy milyen volt a világ régen. Dögszag lengi be a levegőt mindenhol. Apám egyre dühösebb. Azért is, mert nem megyek haza.

Nekem is van fegyverem, de nem használom. Egy japán kard, egy katana.

Épp úgy nézett ki, hogy az emberiség két év után döntő csata elé érkezett, mikor a Pókok egyik bandája egy nemrég kifejlesztett bombával felrobbantotta a búvóhelyemet. Mert valaki azt terjesztette rólam, hogy boszorkány vagyok, és rontást hozok.

Elvileg akkor és ott meg kellett volna halnom. De csak meggyűlöltem az embereket. Engem nem lehet olyan egyszerűen eltörölni. Hadanea vagyok, Hádész lánya!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés