Bogarak háza
Utálok takarítani. Az egész hazá tele van rusnyaságokkal... Ch... Bogarak háza! (érdekes inspirációim vannak xD)
A sztori nagy rédzét amúgy egy dupla rajzórán írtam meg, mikor éppen - mint mindig - nem volt túl sok dolgom a többiek rajzának megcsinálásán kívül.
Van egy ház, amitől mindenki fél. Csak úgy nevezik, hogy a "bogarak háza". Elvileg rengeteg rusnya kis féreg lakja azt a házat. De biztosat senki nem tud. Ugyanis aki egyszer oda bement, többet nem tért vissza...
Egyik éjjel három gyerek elhatározta, hogy bemegy oda: Julia Rosewide, Ciel L'arc, valamint Morita Yuugata. Megfogadták, hogy feltárják a ház titkát. Össze is gyűltek az ódon épület kapujában, és halkan beosonat egymás után. Először nem láttak semmi furcsát. A zseblámpa fényében egy lépcső derengett fel előttük. Régi és romos volt körülöttük minden. Julia vezetésével félve felmentek a lépcsőn. A fény megcsillant a lány kék haján. Egy folyosóra jutottak, amit kéétoldalt ajtók határoltak. A ház csöndes volt, Túl csöndes...
Morita óvatosan benyitott az első ajtón, s mikor enézett, egy pillanatra elakadt a lélegzete: ugyanis a szobában pókok voltak! Fekete özvegyektől kezdve a tarantellákon át a remetepókokig minden mérges pókot megtaláltak. A falak repedésein keresztül másztak egyik teremből a másikba. A szobát teljesen ellepte a pókháló. Morita már épp elszaladt volna, de a lába beleakadt a hálóba. Hirtelen vagy száz pók fonta körbe: Morita már nem menkülhetett!
- Morita! Várj, segítek! - kiáltotta ijedten Julia.
- Ne! Meneküljetek! - szólt Morita. Az ajtó hirtelen becsapódott. Morita Yuugata be volt zárva.
- Gyere, menjünk... - húzta maga után Ciel Juliát.
Egyre ijedtebben haladtak a foylosókon. Az egész hely egy labirintus - gondolta Julia.
- Egyre eljebb haladunk. Van innen egyáltalán kiút? - mondta Ciel, mintha csak kitalálta volna Julia gondolatait. Hirtelen megreccsent alattuk az öreg, szúette padló, és beszakadt. Ciel és Julia zuhantak a sötétségbe. Mikor leértek, valami puhára estek.
- Fúj, mi ez? - kiáltott fel Julia.
- Ezek... férgek! - Ciel arca egyre sápadtabb lett. Julia arcára undor ült ki. Halvány fény világított körülöttük. A fény forrása a fejük fölött repkedő megannyi szentjánosbogár volt. Alattuk számtalan meg számtalan féreg és százlábú nyüzsgött, tekergett. Ők ketten rögtön a kiutat keresték. Találtak is eg repedést, ami elég nagy volt, hogy kiférjenek. Ám túl magasan volt, hogy elérjék.
- Nem megy, Ciel. Nem fogunk innen kijutni. - mondta síri hangon Julia.
- Ne mondj ilyeneket! - szakította félbe a fiú. - Igenis kijutunk innen! Gyere, állj a vállamra, úgy eléred!
a lány így is tettm s elérte a repedést. A túloldala nem sokkal egy szoba padlója fölött volt.
- Ciel, felhúzlak! - szólt neki Julia. A fiú nyúlt is a lány keze után, ám ekora már Ciel L'arc-ot elnyelék a férgek.
Julia egyedül maradt. Lassan, vigyázva körülnézett a szobában. A falakon hatalmas, törött üvegű ablakok voltak, és mindössze egyetlen ajtó. Julia halkan kióvakodott rajta, minden percben attól tartva, hogy megtámadják a bogarak. Egy kisebb, kör lakú csarnokba jutott, ahonnan 13 ajtó nyílt más szobákba. A plafonon élősködők nyüzsögtek. A lány hirtelen egy furcsa, berregő hangra lett figyelmes. Körülnézett, és meglátta a hang forrását: egy egész raj darázs és csereogár tartott Julia felé. A kislány nagyon megijedt, és beszaladt a hozzá legközelebb eső lévő ajtón, és becsapta maga után. Egy kis, sötét szobába jutott. És a szobában megtalálta a két eszméletlen társát, a pókhálókon lógó Moritát, és Cielt, akit még mindig teljesen elleptek a férgek. A két fiú között egy hatalmas hálón egy hatalmas pók csüngött. Julia teljesen megdermedt, mikor meghallotta a hangot. A pók hangját:
- Már vártalak, leány. - a hangja félelemetes volt, mint egy boszorkányé. Julia csak most vette észre a fekete potrohon a narancssárga keresztet. - Én egy keresztes özvegypók vagyok. Az utolsó.Én vagyok ennek a háznak az úrnője. És azért hoztalak ide benneteket, mert ti lesztek azok, akik tovább örökítitek az özvegypókokat.
Ekkor Julia vállára ugrott, és fullánkját a lány nyakába szúrta, és egyyé vált vele. Julia egy pillanatig nem kapott levegőt. Aztán a pók különleges mérge hatni kezdett: a lány félig pókká változott, félig ember maradt. A két fiúval is hasonló történt.
Morita lett a fekete özvegypók, Ciel az ostoros özvegypók, és Julia a keresztes özvegypók. És így ők lettek a bogarak házának uralkodói...
|