A szerelem anatómiája
DebilTrio 2013.04.02. 20:24
Belejöttünk a debilmesékbe....szóval,ez lenne az újabb "mesénk"
A sorrend pedig,így szól ; Judal,Fancus,Diamante,Chiaki
*a képek eltűntek
Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy szerelmes pár,akik egy szép napon sétálgatni mentek,s egyik lépésről a másikra egy játszótérre keveredtek.Minden kihalt volt,s a nap se sütött arra,sötétség volt mindenhol s egy lelket se láttak.Vissza akartak fordulni,de amint ezt megtették,ismét a játszótérrel találták szembe magukat.
Most viszont,megpillantottak egy alakot.A hintán egy gyerek ült,és egy fekete macska volt az ölében kinek a szeme iszonyatosan világított.A szerelmes pár először megijedt,hogy valami nem stimmel,se a játszótérrel,se a gyerekkel,se a macskával.
- Ne féljenek,nem fogom magukat bántani.Se én,se a macska.A nevem Haze,és Önök kik? -mosolygott rájuk azzal a fura mosolyával,majd felállva a hintáról ment közelebb a szerelmes párhoz.
Mihelyst közelebb ért a párhoz,a fáról egy újabb hang szólalt meg ;
- Az egy pszichopata - s leugrott a fáról.Méghozzá egy pandának öltözött fiú volt az....
Haze egy pillanatra lefagyott,utána vigyorogva így szólt;
- Így igaz,egy pszichopata vagyok,és maguk most meghalnak - mondta majd mielőtt lecsaphatott volna a párra,kik már azt se tudták kinek higgyenek,egy lány ugrott elő egy fűrésszel s kettéfűrészelte Hazet.
A fiú kettészakadt,s a lány apró darabokra is kettéfűrészelte,utána pedig a párra nézett,s megszólalt ;
- Üdv,a nevem Fancus,és csak azért mondom el hogy emlékezzetek rá a másvilágon - mondta vigyorogva,majd beindította ismét a láncfűrészét és vészesen közeledett a párhoz.A fiú átöltelte a szerelmét,hogy ne féljen,persze mind a ketten kezdtek bekattanni a sok vér,s gyilkolás láttán.A pandafiú pedig mind ezt vigyorogva nézte végig.
Aztán mikor Fancus közelebb ért.....puff.Megjelent egy újabb lány,és szétloccsantotta Fancus fejét a karján lévő fegyverrel.
-Ne rontsd a levegőt. -morogta a lány.
S levedlette a 'csinilányruciját' ...Igazából egy szőke fiú volt,kit Kennynek hívtak. Már nagyon össze volt verve,s ezért eléggé összefoltozva is. Ekkor oda állt a panda sapkás srác elé,s így szólt.
-Vezesd ezt a párt Judal elé...-többet nem is kellett mondania mert a sapkás srác tudta kiről,miről van szó.
A srác kiderítette a nő neve Minzy a férfié pedig Samuel. Egy sikátorba értek,hol egy vörös szemű lány fogadta őket. Kecsesen meglibbentette szoknyáját,majd elindült a három fős csapat felé. A panda srác gyorsan elillant,de köben Minziy fülébe súgta..
-Game over- erre Minzy felsikoltott, s a srác már el is tűnt.
Minzy egy kicsit lenyugodott s kiakarta húzni a kezét Samuel szorításából,de akárhogy feszegette,nem ment neki.Ránézett Samuelre, akinek a feje helyett csak a fölfele spriccelő vért látta.
-S-s-samuel...-mondta ki a szerett nevet,miközben torkát a sírás folytogatta. Ám még idejében kapcsolt az agya, s mikor Judalt sehol sem látta megszólalt a kis vészjelzője.Futásnak eredt,pont jókor.
Mert a tetőről egy idegbeteg lény kezdett el lövöldözni. Minzy egyre jobban fáradt a futásban hisz ott csüngött a kezén Samu mint egy papírmasé ...húsból.Hirtelen felbukkant a kanyarban Judal.
-Na miért futsz báránykám?-.Mondta a pszichopata leányzó,egy vérfagyasztó mosoly kíséretében. Minzy háta mögöttl pedig felbukkant a puskás betyár is... Judal látva Minzy szemében az értetlenséget,magyarázatba kezdett.
-Na szóval tündér bogárkáá~ám most meghalsz,mert ...meg kell ünnepelnem az elmegyógyintézetből való szabadulásom^^ -mondta egy kéjes mosoly közepette, amikoris a puskásfazon lazán lepuffanotta.
A fazonról kiderült ő volt Judal alteregója. Hát ugyan olyan elmebeteg,hibbant ösztön lény volt mint a masik, s ennek jeléül megmutatta a rajzát hogy mit készít majd Minzyből.
De akkor egy menő csávó ugrott elő- még kártyák is hullottak bizony- a semmiből s le brúszlizta Judal alteregóját,aki neki csapódott az aszfaltnak,és szétloccsant a feje.
A sikátorból egy punk csaj lépett elő.
- Na, anyukám, nem kell félned. Én megvédelek, mert jó punk vagyok. De, aranyom, jobb, ha most menekülünk, mert ez a démonok ideje. - Ekkor egy véres késsel leszúrta a betyárt és elrángatta Minzy-t.
De ez nem sült jól el... Mert a sikátor végén egy yokai várta őket.
- Hello, cicabogár - vicsorgott a farkas Minzy-re. - Azt hittem, hogy ma sem ehetek valami frisset és puhát, de mégis. Te viszont, punkok gyöngye, tűzz el mert a te tüskéiddel fogom piszkálni a fogam!
Majd előre vetette magát, de a punk lány beugrott Minzy elé, így az ő torkát harapta el a farkas. A lány egy utolsót káromkodott, majd egy lökéssel elküldte Minzy-t, amíg a farkas belőle lakmározik. Az önzetlen emberek nem élnek sokáig.
Minzy elött egy jól öltözött lány állt meg.
- T-t-te ki vagy? - dadogta Minzy.
- Én Chiaki vagyok, a lélekőr. És most a te lelkedért jöttem. Én vagy az ÜDVÖZÖLÉS. Add nekem a lelked!!!! - Az utolsó szavakat már üvöltötte.
- Ne! Ne! Nekem kell a lelkem! - sírta Minzy.
- Nem kell a feszkó cicám! Nem fog fájni! - "nyugtatta" őt Chiaki.
Egy zöldhajú macskalány ugrott elő és szitává lőtte Chiakit.
- Mocskos kis... - amit ezután mondott a macskalány még idézni sem lehet. Majd Minzyre nézett. Elvigyorodott ledugta a saját száján a reszelt végű csövet, majd meghúzta a ravaszt és a teste Chiakié mellé rogyott. A macskalány utolsó erejével még odadobta a véráztatta fegyvert Minzy-nek.
- Használd.. - hörögte és meghalt.
Minzy a két hulla mellett már azt sem tudta, mi végre van a világban. Rövid idő leforgása alatt egy tucat halált látott, s az egyik halott a szerelme volt... E-ez nem lehet igaz... - gondolta lány, és a földre roskadt - hova kerültem? Ebben a világban... ezek megölik egymást!
- Ez sajnos így igaz. - mondta bánatosan hangon valaki mögötte. Minzy felsikított, és a falig hátrált: minden másodpercben az életét féltette... vagy mégsem?
Az új jövevény egy fiú volt, látszólag ártalmatlan. Kinyújtotta Minzy felé a kezét:
- A nevem Lukas Thomassen, és azért jöttem, hogy segítsek neked. Tévedésből kerültél ebbe a világba, de én kivezetlek innen. Egy bérgyilkost vártunk, de Judal belekontárkodott a rendszerbe, ezért ti kerültetek ide.
Minzy szemében hálakönnyek gyűltek, és megragadta Lukas kezét.
- Azt márpediglen én nem hagyom! - hörögte egy eszelős hang nem is olyan messze tőlük.
- Mer megint ő... - szólt bosszúsan Lukas. - Sajnálom, ez a pszichopata yandere lány mindenhol feltűnik... Próbáltuk már ketrecbe zárni is de...
Ám Lukas mondanivalóját félbeszakította az elmebajos lány dühödt harci kiáltása. Egyszerűen mellberúgta Lukast, és ráállt a fiúra.
- A nevem Diamante Agglaste! - üvöltötte vészjóslóan. - És kinyírlak, te rohadt kurva! - ahogy ezeket a szavakat vágta Minzy fejéhez, véres kései rámutattak a lányra, kinek arcát ezért vércseppek pettyezték. Minzy halálsápadtá vált, és síkitva elrohant. Egy erdőbe jutott, ahol a fák mögül figyelte a történéseket.
Harcuk - már ha annak lehet nevezni - inkább tűnt házaspári veszekedének: Lukas próbálni lefogni Diamantét, de a lány folyton rá akart ugrani és széttépni az őt lefogó szegény fiút.
- Eressze el! Meg kell ölnöm! - kiáltott rá Diamante.
- Nem lehet! Vissze kell őt juttatnunk! Nem itt a helye!
- Leszarom! Ezt majd Ő megmondja! El kell vinnünk Őhozzá!
Lukas hirtelen megállt, és elengedte Diamante kezeit.
- Rá gondolsz? Mármint... - De a yandere kései áthatoltak mellkasán, és kioltották a fiú életét, az egyetlenét, aki segíteni tudott volna Minzyn.
- És most te jössz, ribanc - hangsúlya nem ígért semmi jót, túlságosan dallamos és vészjósló volt. Minzy reszketett rejtekén, arccán patakzottak a könnyek.
- Nyugodj meg, Minzy! - jelent meg a semmiből egy lány, kezében egy kaszával. - Én veszem át Lukas helyét!
Azzal kifutott a nyílt térre, felugrott, és egy gyakorlott mozdulattal elválasztotta Diamante Agglaste fejét a nyakától.
- Nem lesz semmi baj. Majd Ő segít! - mondta mosolygva, és Minzyhez fordult. Már megint ez a név - gondolta Minzy - ki lehet ez az "Ő"?
- Nagyon érdekes. Akkor én leszek Diamante. - mondta nyugodt, mély hangon egy fiú. Olyan hirtelen került elő, mint a lány.
- Rendben - a lány felemelte a kaszáját. - akkor folytassuk, ahol ők abbahagyták!
És ők is egymásnak estek... Minzy elszaladt, mélyen az erdőbe.
- Ne, várj! - kiáltotta a lány.
- Hagyd csak, mindenképp odajut Hozzá. Te most csak velem törődj, én vagyok az ellenfeled!
Minzy ugyan már nem látta, de valószínűleg ők elvették egymás életét...
Minzy átfutott a sötét erdőn. Ki akart innen jutni. Nem is... Már inkább meghalni akart. Az volna a legrövidebb út innen ki!
- Milyen igaz... - szólt egy újabb eszelő hang. Itt mindenki a gondolataiban olvas? - Várj csak, cica, hamarosan a saját szemeddel látod a másvilágot!
Egy szőke fiú ugrott le egy fáról, és teljes erőből állon vágta Minzyt.
- De mit szólnál hozzá, ha előtte elszórakoznék veled egy kicsit?
- Elég volt! - harsant a parancs.
- Fenébe... - mondta halkan a fiú. - Ő az...
- Hagyd őt, Sauber. Megvizsgálom.
Csak egy kislány. Egy egyszerű kislány. De Ő volt az.
- K-ki vagy te? - kérdezte reszketve Minzy.
- Ő irányít mindent. - válaszolt helyette Sauber. A lány lassan végigmérte Minzyt.
- Unalmas. - mondta végül. - Nincs benne lehetőség. Lukasnak igaza volt, tényleg nem itt a helye. - mondta, s azzal csettintett egyet. Minzy előtt elsötétült a világ...
Minzy Lelbell sikítva ült föl az ágyában. Hajanalodott.
- Cs-csak egy rossz álom? - úszott a verejtékben, szíve vadul kalapált. Élete legroszabb rémálmát élte át. A telefonja hirtelen megcsörrent. A szerelm hívta, Samuel Fullmoon.
- Sam, te vagy az? ... Jól vagy? ... Hm.., hogy a randi? Nem, szerintem mégse menjünk sétálni, inkább gyere át hozzánk... Hogy? Ja, csak egy megérzés...
Letette a telefont, és elmosolyodott. Csak egy buta álom. Üzenete érkezett. Megint Sam az? Nem... Nem írt ki semmit a telefon.
"Unalmas vagy, ember. Ha legközelebb átjössz hozzánk lehet hogy meghalsz... De az unalmas. Végülis Lukas nem menthet meg mindig, akkor is ha a kis bábjaim mindig föláldnek, hogy újra és újra megölhessék egymást..."
|