Csillagest

Nagyon szeretek rni. s igaz, az irodalom hzidolgozatoknl feleannyira sem teszem oda magam, mint itt, de azrt mg sem esett jl, hogy a tanr az enymet nem emelte ki, de a nlam szzszor bnbbt igen... Este, frdsnl (miikor mskor) jtt az tlet erre a trtnetre. Amire emlkeztem, lertam, s msnap a tanr kezbe nyomtam. Kaptam r egy tst...
Az g alja lassan narancssrgs sznt lttt, ahogy a Nap bcst intett a felhknek. Utols sugarai vrsre festettk a bodros felhk hast, s hossz fekete rnykokat varzsoltak a fldre a fk keleti oldalra. A horizont a hegyek mgtt meggyulladt, s elemsztette a Napot... Az j gyorsan surrant be az gre, ahogy a szl tovbb hajtotta a forrong gitestet. tvette helyt a Hold, s hozta magval a csillagokat. Az g mlysges sttjben csillagkpek ztk rk fogcskjukat: Vznt kancsjbl a Tejt a Gnclszekrbe folyt, Kgytart emelte Hydrt, kinek fejn az szaki Korona tndklt. Dlen a Dli Vizikgy kereste a Dli Koront, az g tetejn sza Keresztje tndklt. Orion s kt csillaga, Betelgeuze s Bellatrix hajszoltk Cassiopeit, Berenik a hajt fonta, Cet Andromdt kergette. s az egszet Sarkcsillag figyelte.
m mint minden hajsznak, reggel ennek is vge szakadt. Kivilgosodott az g alja, ahogy a napszekr jra tra klt, hozta magval a szelet is, s elfjta a csillagokat. Szaladtak is azok szeretszt, Hold gy megrmlt,, hogy rgtn a felre fogyott!
Ismt eljtt fny, s napsugarak leltk krbe jra a tjat.
|