Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. A kislány neve Henriett volt. Egy nap felkerekedett, felöltötte piros köpenyét, és elindult a közeli erdőbe sétálni, a lóhere mezőn át. Vele tartott hűséges társa is, Luna, a kutyus.

Luna egyszer csak elcsatangolt... Mikor Henriett utána ment, észrevette, hogy Luna átváltozott: ritka képesség volt az övé. De mikor az emberi alakját hordja, mindig kegyetlen lesz. Luna hirtelen elkezdett veszettül csaholni, és az erdő sötét része felé futott. Henriett megrémült

Mire a lány odaért, Luna már nyüszítve elbújt a bokrok közt: ő volt az, az erdő gonosz Varázslója, Judal! Fekete rukh lengte körül, félelmetes sötétségbe vonva mindent. Henriett néhány képést hátrált, majd rémülten megkérdezte:

- K-ki vagy te?...

- Én vagyok az, aki elveszi az életed... - válaszolja Judal, de nem tudja befejezni hatásos monológját, mert az egyik fáról újabb ugrik le: egy lány, bábunak öltözve.

- Ő az én prédám! - kiáltja, és Judalra mutat. [dejóó neki xD] Ráugrik a fekete mágusra, és már neki is kezdene a nekikezdenivalónak, mikor Henriett felsikít.

- Mi van már? - kérdi a lány türelmetlenük, és visszafordul.

Ámde a jövevény nem figyelt rájuk. Eszelősen és véráztatva kelt át a mezőn, és rögeszmésen csak egy szót ismételgetett:

- Yuki... Yuki... Yuki...- Tekikntete hirtelen a még mindig reszkető Lunára tévedt. Gondolkodás nélkül rátámadt, és megölte a kutyát, majd továbbált, továbbra is mormogva.

Henriett zokogva rogyott a földre

- Luna...

Ezelatt a rejtélyes lány elvonszolta Judalt...

De mint mindennek az életben, Henriett bánatának is vége lett: Luna megmozdult! A kislány először örült, majd arcán a mosoly helyét iszonyat vette át: kedvencéből zombi lett, aki most ámokfutásba akart kezdeni!

Zombikutyus hörögve és vértől áztatva elkúszott az erdő mélyére, ezzel egyedül hagyva Henriettet, aki kicsikét már kezdett megválni eddig féltve őrzött kincsétől, a józan eszétől...

Egyetlen célja csupán az lett hogy élve kijusson innen..erről a szörnyűséges helyről. 'El innen...el innen...' - ismételgette  új mantráját,miközben  megpróbálta futásra ösztökélni meggyötört,remegő végtagjait. Egyre sikeresebben ment neki,amikor is egy  helyes férfiba botlott.A férfiról kiderült hogy egy kém,és fő célja felkutatni egy kislányt.

Mint később kiderült Alice-t kereste. Henriett pedig az eddigi veszélyekről megfeledkezvén,nyálcsorgatva megmutatta  az utat Alicehoz. A kis lány egy fa tövében ült,és épp olvasott. Mindenki csak csendes szépségnek hívta...

Ám felfedte valódi alakját mihelyt megpillantotta a kémet. Ő egy ellenséges Démon klán leszármazottja volt, s ez a kém rá vadászott. Az igazi neve Dia'mante volt. Rengeteg ehhez hasonló kémet megölt már,s kiszívta a vérüket. Ő és a kém elkezdtek harcolni...mint egy élet halál játszma. Történt valami...

Egy kisbabává változott Dia'mante. A kém egy ideig szemezgetett a kicsivel,majd az ölébe kapta.Mikor visszafordult,vértől ázott az ingje,s egy kis tócsába gyűltek a karmazsin cseppek. A 'kislány' szeme izzott.

-Szereted a pirosat?-kérdezte őrült mosollyal .

Ekkor egy késelő pszichopata nyuszi ugrott elő egy bokorból.Aki egy vágással átnyisszentette Dia'mante torkát..Ő volt Alice formájában a nyula,s  becsavarodott így hogy a gazdája démoni formáját viselt.Ezért megölte. Rohamosan ugrált  Henriett felé.

Amikor hirtelen elnyelte egy dimenzó kapu,amely magába szippantotta Henriettet is. És átkerültek egy másik világba ...ami középkori volt,és mágikus.

Amint a másik világba kerültek,a nyúl leakart csapni Henriettre,hogy fejét vehesse,de ekkor megjelent egy szőke fiú,s a katanájával kettévágta a pszichopata nyulat.Henriett megdermedt egy pillanatra, utána hálásan megköszönte volna a fiúnak,hogy megmentette,de ekkor a fiúnak már hűlt helye volt.

Viszont,a fiú helyett egy lány állt,aki épp egy másik lányt fojtogatott egy piros színű cérnával,miközbe Henriettet nézte pszichopata vigyorral a képén.

- Szia kislány,a nevem Chiaki,és te is a játékszerem leszel - mondta,majd meghúzta a cérnát,s a lány feje leesett.Henriett majdnem maga alá piszkolt,s mikor a lány egy újabb cérnát húzott elő,megis tette.

Ekkor,egy másik fiú is előbukkant Chiaki mögött.Előhúzott egy kést,és beledöfte Chiaki hátába,ki meglepődöttségébe köpni nyelni nem tudott.Mikor a lány eldőlt és végleg kinyiffant, a fiú kiszedte Chiaki hátából a kést,majd lenyalta róla a vért.

- Finom~ -mondta kéjes s halk hangon a fiú.

Henriett lábai nem bírták tovább,s lerogyott a földre.Amit viszont,jól is tett mert éppen egy balta repült felé és így nem őt,hanem a fiút találta fejen.A fiú kiszedte a fejéből a baltát,s vért köhögött.Mire felnézett az új támadó ott állt előtte s a kést ami a fiúnál volt,elvette majd szíven szúrta.

- Nem veled akartam játszani,hanem azzal a lánnyal... -sóhajtotta,majd visszafordult Henriett felé.

Henriett meghökkenve ült a földön,majd menekülőre akarta fogni,ám ekkor az égből lepottyant egy ajtó,s egy napszemüveges fiú kukucskált ki rajta,majd odasúgta Henriettnek ;

- Assze'm megtaláltam Narniát. 

Henrietta gondolkozás nélkül befutott az ajtón menekülés alkalmából,s ekkor jött rá,hogy az a jampec fiú valójában golyós volt,hisz nem is Narniába keveredett...

Az ajtó túloldalán egy őrült fiú várta, aki folyamatosan bombákat dobált és röhögött. Szegény Henriett félelmében azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány, csak muszáj volt valahova elbújnia. Meg is pillantott egy méretes krátert. Alighogy beugrott halk énekszó halatszott.

Egy macskalány került elő halkan énekelgetve a legnagyobb paranoiában is. Henriett teljesen biztos volt benne: otthon kellett volna ma maradni. Őrültek napja van!

- Nem őróltek, hanem bolondok! - Szidta le a macskalány, aki olvasott a gondolatokban. Ő volt Fanni, de a legtöbb helyen csak a Macskavarázslóként vagy Fancusként emlegették. Fancus előreugrott és az egyik bombát lenyomta a srác torkán, aki ezer undorító darabra hullott.

- Vigyázz! Téged is meg akar ölni! Ő egy imposztor! - Kiáltotta távolról egy sámán. Mindenki a vérszomjáról ismerte.

- Ne vedd el a prédámat! - Ordította Fancus és egymásnak estek a sámánnal. Felvágták egymás hasát, kitépték a beleket és hasonló csonkítások.

Úúú - gondolta Henriett. - Ez csúnya... Ezért még visszajönnek kísérteni.

És nem is tévedett nagyot, ugyanis Fancus alapból is zombi volt és halhatatlan. A sámán pedig a szellemek segítségével maradott életben. Így örökké tartó harcuk ép csak elkezdődött.

Akkor hirtelen megjelent egy varázsló. Kiköpött Henriett elé a földre.

- Rohadt élet! Pedig az én munkám lett volna megölni ezt a sámánt! - mondta Natsu Dragneel. Majd Henriettre nézett. - De ha már itt vagy, akkor téged öllek meg.

- Neeeeeee! - sikított fel Henriett és szaladni kezdett. Mögötte Natsu.

- Ne szórakozz.. Ez az én melóm! - szólt közbe valaki mögülük.

- Te mit keresel itt, mi? Nem a kocsiban hagytalak? - ordított Natsu Gray-re mközben Henriett után szaladtak.

- Nem vagyok állat! Azt csinálok, amit akarok!!!!!

Henriett futás közben azon gondolkodott, hogy hova a pitlákba tudna elbújni. Amikor az út végén meglátott valamit. Egy gödör! Ez sokkal jobb, mint élve megsülni vagy halálra fagyni, ahogy ismerte a két varázslót.

Úgyhogy ugrott.

Lassan zuhant a mélybe. Ez nem is egy üreg volt, hanem egy alagút. Néha kezek nyúltak ki érte. Sok kéz, amik el akarták kapni. Az alagút végén fény gyúlt, amifelé folyamatosan közeledett. Maga mögül kiáltozást halliott.

Egy hihetetlen furcsa világba. Emberek akarták elkapni, de túlságosan rettegett. Képtelen volt bármire is. Az utolsó emléke, hogy az egyik égben lebegő ház falán szétloccsan.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.